Külföldiektôl elfogadott, hogy
„Hello”-t köszönnek, de a nepáli emberek
jobban örülnek, ha nepáliul köszönünk
nekik „Namaste”-t (ejtsd: námásztéé),
miközben
tenyerünket összetes.-
szük, mintha imádkoznánk. Ez mehet
mindenkinek, kortól, nemtôl függetlenül,
minden napszakban.
„Köszönöm”:
dhanyabad
(e.: dányábád).
Nepálban a „köszönöm”-öt nem
használják olyan gyakran, mint nálunk.
Elég, ha csupán akkor mondjuk, ha
valakinek valamiért nagyon hálásak
vagyunk. Szimpla dolgokért, pl. vásárláskor
egyáltalán nem kell mondani,
ez furcsán hangzik nekik. És viszont:
ne vegyük zokon, ha valakinek adunk
pl. ajándékot, és nem mond semmi
köszönetfélét. Sôt még azt se furcsálljuk
ilyenkor, ha a megajándékozott nem
mutat különösebb örömet sem, ez nem
azt jelenti feltétlenül, hogy nem örül a
kapott dolognak. Más szituációkban is
megfigyelhetjük, hogy az érzelem kimutatása
náluk nem olyan erôteljes, m