A tibeti tájkép jellegzetességei a házak, kolostorok, magaslatok vagy a hágók tetején lobogó színes imazászlók, melyeket általában „Szélparipá”-nak neveznek. A zászlókra imákat, egyes istenségek képmásait és mantráit, valamint jó szerencsét, hozó fohászokat nyomtatnak, hogy a szél mindenfelé közvetítse hatásukat. A Szélparipa védelmezi a veszélyes, magas helyeken utazókat, védelmet ígér a káros helyi erők ellenében, főként pedig elősegíti a jólét, a bőség és a szerencse gyarapodását. A Szélparipa legfontosabb jellemzője, hogy a kínai eredetű tibeti asztrológiában használatos személyes erők egyike. Ezek: az életerő, az egészség, a személyes erő és érvényesülés, mely az anyagi helyzetre is utal, és főként a siker, szerencse, mely az összes többi erőt is kiegyensúlyozza.
A Szélparipa képessé teszi az egyént az Életerő, az Egészség, az Erő és a Jószerencse erősítésére. Rendelkezik azzal az erővel, mely a konstellációk és bolygók kedvezőtlen hatásainak kiküszöböléséhez szükséges, így képes a körülményeket kedvező irányba befolyásolni.
Tanács: Vedd tudomásul, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Vedd kezedbe a saját sorsod irányítását, ne másoktól várd az előrejutást, vagy a megoldásokat.
Cikk az imazászlókról:
Bután figyelmeztette polgárait, hogy ha továbbra is több ezer fiatal fát vágnak ki évente imazászlónak, azzal veszélyeztetik a kis ország gazdag növényvilágát, és akkor a kormány sem tudja megvalósítani az „össznemzeti boldogságot”.
A Himalájában élő buddhisták hite szerint az imazászlók szerencsét hoznak, illetve megmutatják a halottaknak a következő életükhöz vezető utat. Minél több imazászlót állítanak a holtaknak, annál jobb, és a buddhista szerzetesek szerint minden egyes alkalommal új zászlórúdra van szükség. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
