Az istennő háza Bashandapur Durbar (Palotatér) szélén található. Hemzseg a turistáktól. Fejünket lehajtva bemegyünk a többrészes ajtón, a magassága 150"160 cm lehet.

Az Élő Istennő házának bejárati ajtaja. Nem sokszor lépheti át a többszörös küszöböt. Ha átlépi, akkor is csak anyai nagybátyja kíséretében hagyhatja el a házat.

Meglep a belső udvar mérete, alig 40 négyzetméter, és meglep a látvány is. Gyakran az épületek első látásra egyformáknak tűnnek, közelről mindegyiknek feltárul az egyéni varázsa. Ezt érzem most is. Leülünk a lépcsőre, én elmerülök az apró részletekben, és közben hallgatom a legendát, ami az épületről és lakójáról szól.

A belső udvarról szemlélhetjük meg a hármas osztással készült ablakokat. A belső udvar négyzet alakú, és minden oldalán hasonló ablakok vannak. Az ablakok alatt futó oszlopsor is megérdemel egy pillantást. Ezekből az ablakokból szokott néha kitekinteni az Élő Istennő. Ő nem szór pénzt a népének, (ahogy ezt a király tette a régi időkben), de ha neki adnak, elfogadja.

A legenda

A középkorban, egy alacsony kasztbeli leányka álmot látott. Káli istennő jelent meg álmában, aki arra utasította, hogy menjen el a királyhoz, és mondja meg neki, építtessen a számára templomot, és abban a templomban az istennő megszemélyesítője ő legyen. A kislány szemeiből ettől kezdve földöntúli erő sugárzott.

Az álom híre eljutott a királyhoz, és magához hívatta a gyermeket. A tekintetét és a fellépését, valóban démoninak találta, és megijedt tőle. A lánykát száműzte a városból. A királynő azonban kijelentette, hogy a száműzött leánykából a démon belé szállt, és követelte a gyermek visszahívását és kívánságának teljesítését. Azt állította, hogy addig nem lesz eső, míg a lánykát vissza nem hívják. A király megijedt felesége elborult elméjétől és a vészjósló jelektől. Kiadta a parancsot, hogy a kislányt azonnal hozzák vissza az ő kocsiján, és két fiú kísérje a saját kasztjából. Így a kislány diadalmenettel tért vissza Kathmanduba. Jelenlététől a királynő újra magához tért, és az eső is megeredt. A király ekkor felépíttette a templomot, szemben a királyi palota tróntermével, a Gaddi darbarral.

Az állatfigurák egy tartóoszlopot díszítenek.
Az állatok nagyon fontosak a nepáli ember számára.
Legalább annyira kell óvni és vigyázni rájuk, mint az emberekre.

Szintén állatfigurákkal díszített oszlopfő

Azóta mindig él a Kumari Bahalban (kumari=szűz, bahal=kolostor) egy leányka, akit a papok és a vének tanácsa titokzatos szertartások közepette választ ki az esélyesek közül. Az istennő addig van jelen a lánykában, míg az gyermek, és sem sebesülés, sem betegség nem éri. Amint a pubertás korba lép, vagy megsebesül, vagy beteg lesz, nem istennő többé. Rendszerint három-négyéves a gyermek, akit a papok megtalálnak a Banra nemzetség leányai közt, és általában hét-tíz évig lakik a Kumari Bahalban, mint Élő Istennő. Amikor "az égi jel" megérkezik, isteni mivolta megszűnik. Visszatér családjához, normális életet élhet. Férjhez is mehet. Az utóbbi időben elterjedt, hogy a Kumarik férjei házasságkötés után hamarosan meghalnak. Ezért nehezen tudnak férjhez menni, ettől szomorúak, de lelkük mélyén Istennők maradnak.

Néhány lépésre az Élő Istennő házától, Kumarival hasonló korú kislány, aki virágcsokrokat köt a thameli virágpiacon decemberben. Itt ő az Istennő.