Általánosan:

A Katmandu-völgy három fő városa közül a leginkább középkori. A mostani fejlesztések ellenére is őrzi az időtlenség látszatát, hiszen építészete a XVII. sz. végére tehető. Itt is van egy Durbar tér, amely nagyobb a katmanduinál is, számos templom, szobor és oszlop látható itt. Az Ugrachandi és Bhairab szobrok például, amelyek alkotójának levágták a kezét, hogy nehogy máshol is ilyen nagyszerű szobrokat készítsen.
A másik tér a Taumadhi Tole, itt található a völgy legmagasabb temploma, a Nyatapola.
Megéri időnként elszakadni a templomoktól, hogy a napi élet rituáléit végignézzük: ahogy a gabonát kiteszik a napra száradni, ahogy a családok vizet gyűjtenek vagy mosnak a közös csapoknál, ahogy a gyerekek egyszerű játékokat játszanak, vagy ahogy a fazekasok dolgoznak. 35 km-re van a város Katmandutól, könnyen elérhető busszal.

 Bővebben:

A Kathmandu völgy keleti szélén fekszik Bhaktapur (Bodgáon), a harmadik királyi város. Ha lehet fénykorról beszélni e városok esetében, akkor Bhaktapurban ez a XIV. századtól a XVIII.század végéig tartott - vallják a nepáliak. Itt éltek a művészeteket legjobban kedvelő királyok, Jaksa Malla a XV.században, majd Bhúpatindra Malla a XVII. században.

A kathmandui Bashndapur-Durbar és a bhaktapuri Bashandapur-Durbar között a távolság 19 km. A két város mára már teljesen egybeépült. Talán a Hanumante folyót tekinthetjük határfolyónak a két város között.

Nagyon szépen megművelt teraszos földek mellett, általában vörös téglából épített régi és új lakóházak között vezet a kiépített négy-, majd kétsávos beton út Bhaktapurba. Autóbusz közlekedés folyamatos. A metróhoz tudnám hasonlítani a sűrűségét, de a forgalom rugalmasabb. Az autóbusz az utas kívánsága szerint bárhol megáll, letesz és felvesz bárkit.

Nincs megtelt autóbusz. Annyi hely mindig van, hogy egy ember még felszállhat. A buszjegy ára Kathmanduból Bhaktapurba 9 nepali rúpia (1Rp=3,6 Ft) Taxi is van mindig. Ennek ára 18 rúpia. A nagy nyüzsgés ellenére - ami európai ember számára szokatlan - mindig biztonságban éreztem magam. A középkori város utcácskáiban segíteni akaró felnőttekkel és gyerekekkel találkoztam, akik örülnek az idegennek, és beszélni akarják a nyelvét - még a magyart is.

Annak ellenére, hogy az oktatással problémáik vannak, ugyanis a magániskolák drágák, az állami iskolák nagyon szegények, szinte megkapó színes foltjai, idegenforgalmi látványosságai a városnak a szép egyenruhás iskolás gyerekek, akiknek természetes az angol beszéd, és a nepáli törzsi nyelvek is. Ez a példás oktatási rendszerüknek is köszönhető. Összesen 15 törzsi nyelv van. A TV és rádió is több nyelven ad tájékoztatást az eseményekről. Ha most vannak is problémáik az oktatási rendszerrel, biztos vagyok abban hogy megoldják, mert természetükből adódóan nem létezik olyan feladat, amit nem lehet megoldani (ez közhelynek tűnhet, de tapasztaltam, hogy igaz). A 15 ezer lakosú kis városnak egyeteme is van, ahol közgazdaságtant és humán tudományokat tanulhatnak a hallgatók.

Művészeti főiskolája nagyon keresett, és ismert országon belül, és országon kívül is (az agyagművészet és a textilkép-festés a legelterjedtebb).

A tér legrégibb épülete az ötvenöt ablakos palota. Három szintjének tagolása és ritmusa az olasz reneszánsz firenzei palotáit idézi. A földszinti nagy vörös téglaépületbe ritmikusan váltakozva kisebb és nagyobb, egyszerűen faragott, sötét ablakkeretek illeszkednek. Ezek felett az első emeleten, ugyanebben a ritmusban, díszesebb keretű ablakok vannak. A legfelső emelet fából faragott egyforma, de mégis az első ablaksorok ritmusához igazodó ablaksora harmonikusan tetőzi be a homlokzatot.

Az épülettömb három frontra néz. Ablakainak száma - a fából épült legfelső emeletet figyelmen kívül hagyva - valóban ötvenöt. Állítólag Jaksa Malla király építtette a 15. század első felében, aki ötvenéves uralkodása végén felosztotta fiai között az akkor hatalmas Malla királyságot.

A fa megmunkálásának aprólékosságát, igényességét jobban érzékelhetjük egy közeli felvételen.

A palotasor dísze az Aranykapu. Elnevezése nem túlzás, ez a valóság. Magas, vörös téglából épült kapuzaton nyíló bejárati ajtó réz domborművei és a téglapillért fedő tóra (tetődísz) sárgaréz dísze olyan vastagon van aranyozva, hogy két és fél száz éve állja a monszun esőit és az időjárás minden más megpróbáltatását. A kapufélfákon mitológiai figurák láthatók.

A kapu felett, félkörösen, Garunda (isten, aki a kígyót megeszi) madáralakja tárja ki szárnyait. A körülölelt térben pedig a sokkarú, többarcú Bagavati istennő alakja. A kaput az utolsó Mella király készíttette a 18. század derekán, egy ázsiai Cellini nevű mesterrel.

A palotasort záró pagodatemplom az ötemeletes Nyatapola. A templomot egy titokzatos istennő tiszteletére 1708-ban Bhupandria Malla király építtette. A több mint száz láb magas épületet olyan mesterien konstruálták és építették, hogy az 1934-es nagy földrengéskor sem sérült meg.

A magas templom elején lépcsősor vezet a templom bejáratához. Minden szinten egy-egy páros szoboralak áll őrt.

Alul az első férfialak - doronggal a kezében - a mondabeli Erős Ember, aki tízszer olyan erős, mint az egyszerű halandó.

Mögötte az elefánt, aki tízszer olyan erős, mint a mondabeli Erős Ember.

Azután az oroszlán vicsorgó figurája következik, aki tízszer olyan erős, mint az elefánt.

A negyedik ezután a griffmadár stilizált alakja, aki tízszer olyan erős, mint az oroszlán.

Az ötödik szinten az istenség magasodik, aki tízszer olyan erős, mint a griffmadár. Ezt az ötös fokozást nevezik Nyatapola motívumnak. Innen ered a palota neve.

Az épület magassága, tartóoszlopainak mérete és a szobrok nagysága jól érzékelhető ebből a nézetből.

Szinezzük egy kicsit az építészetet étkezéssel. Ezekben az agyagedényekben árulják a joghurtot. (ha fölfordítjuk az edényt, nem esik ki belőle a joghurt) Ezeket az edényeket is Bhaktapurban készítik, és a kis városi tereken szárítják.

Vászonra festő művészeti főiskolás hallgató. Munkájukat utcára nyíló kis, nyitott helyiségekben végzik.

A Kathmandu és Bhaktapur közötti út jellegzetes színfoltja ez a kis taxi, amit TUK-TUK-nak hívnak.