Gyermekkereskedelem
http://globusz.net/node/1652 2010.05.14. 15:26
Nepáli gyermekkereskedelem
Egyre nagyobb hullámokat vet az a botrány, melyet nepáli gyermekek áruba bocsátása okozott; a nehézsorsú gyermekeket elsősorban spanyol szülök „fogadták örökbe”, jelentős pénzösszegek fejében. A vizsgálatot, mely több feljelentés után indult meg, egy konkrét eset világítja meg a legjobban, ami egyértelműen utal a lebonyolítók rosszhiszeműségére is – írja a madridi napilap.
A 35 éves nepáli Nirmala Thapa, azt követően, hogy férje váratlanul elhunyt, három gyermekének nevelését és ellátását egy szeretetközpontra bízta. A megállapodás úgy szólt, hogy addig vigyáznak a három kiskorúra, amíg az anyának nem rendeződik az anyagi helyzete. Ám amikor Thapa szerette volna visszakapni gyermekeit, kiderült, hogy azokat már rég elszállították azokhoz a spanyol családokhoz, akik időközben adaptálták őket. A tranzakcióról az érintett anyát senki sem értesítette, hozzájárulását nem kérték ki. Ez csak egy azon esetek közül, melyeknek felderítését egy nepáli civilszervezet vállalta magára.
Az ügyet jogi útra terelő szervezet érdeklődött a szeretetközpontnál, ahol azt közölték vele, hogy az anya levélben mondott le a gyermekeiről, és járult hozzá, hogy azok örökbe fogadhatók legyenek. Ezzel a közléssel egyetlen baj van – jegyzi meg a lap – az, hogy Nirmala Thapa se írni, se olvasni nem tud, így nem írhatott alá egy ilyen levelet.
A civil szervezet ezen kívül további öt családnak ad jogi segítséget, akiktől összesen hét gyermeket adtak örökbe spanyol családoknak.
Az efféle tranzakciók szinte kivétel nélkül illegálisak, egyben törvénysértők – idéz az El País egy hivatalos, az UNICEF által összeállított dokumentumot. Egész iparág épült ki a nepáli gyermekkereskedelem körül, amely nagyjából azonos eljárás keretében intézi ezeket az ügyeket. A nyugat-európai családok 20.000 eurót fizetnek, a helyi közvetítők pedig megszerzik a kívánt kiskorúakat. A papírmunka – tekintettel az országban uralkodó állapotokra – nem igényel túl sok utánajárást. A szegény sorsú családok általában egy katmandui nevelőintézetbe adják be a gyermekeket, így azok sorsát már nem is követhetik többé nyomon. A családok többsége egyébként tisztában van azzal, hogy gyermekek elkerülnek tőlük; kilenc családfőből mintegy hét önszántából írja alá a lemondóleveleket – idézi a lap a jelentést.
|