Az indiai muntyákszarvas (Muntiacus muntjak) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjához tartozó faj. Egyes szerzők az ázsiai kontinensen élő állományokat külön fajhoz sorolják Muntiacus vaginalis néven, de ezt egyelőre nem támasztják alá meggyőző bizonyítékok; ebben az esetben az indiai muntyákszarvas az indonéz és maláj szigetvilág lakója.

Előfordulása 

Az indiai muntyákszarvas eredetileg Indiában, Nepálban, Malajziában, Szumátrán, Borneón, Jáván, Tajvanon és Dél-Kínában volt honos. Az indiai muntyákszarvast és rokonát, a kínai muntyákszarvast betelepítették Dél-Angliába és Franciaországba. A vadasparkok karámjaiból megszökött példányok a kezdeti nehézségek után egy magterületet hoztak létre Délkelet-Angliában, ahonnan azóta is egyre terjeszkednek. Ez a folyamat 1950 óta gyorsult fel erősen, bár a betelepülés már 1900-ban történt.

Alfajai 

Az indiai muntyákszarvasnak 15 alfaja van.

• Jávai muntyákszarvas Muntiacus muntjak muntjak, Jáva és Szumátra északi része
• Hegyi muntyákszarvas M. m. montanus Szumátra hegyvidéki területei
• Balinéz muntyákszarvas Muntiacus muntjak nainggolani, Bali és Lombok szigetek
• Bangka-szigeti muntyákszarvas Muntiacus muntjak bancanus, Billiton sziget és Banka sziget
• Muntiacus muntjak pleicharicus, Borneó déli része
• Muntiacus muntjak rubidus, Borneó északi része
• Muntiacus muntjak robinsoni, Bintan sziget és a Linga szigetcsoport
• Maláj muntyákszarvas Muntiacus muntjak peninsulae, Malajzia
• Indokínai muntyákszarvas Muntiacus muntjak annamensis, Kambodzsa, Laosz és Vietnam
• Thaiföldi muntyákszarvas Muntiacus muntjak curvostylis, Thaiföld
• Feketelábú muntyákszarvas Muntiacus muntjak nigripes, Vietnam és Hajnan szigete
• Dél-kínai muntyákszarvas Muntiacus muntjak vaginalis, Burma és Kína délnyugati része
• Burmai muntyákszarvas Muntiacus muntjak grandicornis, Burma
• Indiai muntyákszarvas Muntiacus muntjak aureus, India
• Ceyloni muntyákszarvas Muntiacus muntjak malabaricus, India déli része és Srí Lanka

Megjelenése 

Az állat fej-törzs-hossza 89-135 centiméter, farokhossza 13-23 centiméter, marmagassága 40-65 centiméter, a bak szemfog hossza maximum 2.5 centiméter (a sutának is van félcentiméteres szemfoga) és testtömege 15-35 kilogramm. Teste kicsi és karcsú; a far magasabb, mint a váll, ettől az állat púposnak látszik. Az állat egész testét-a fülét kivéve-rövid, puha szőr fedi. A szőrzet színe a sötétbarnától a sárgáig vagy a szürkésbarnáig terjed, és krémfehér foltok díszítik. Nyáron élénk gesztenyebarna a szőrzet, télen sötétebb. A bakok fej- és nyaktájéka erőteljesebb és sötétebb, mint a sutáké. Agancsa csak a baknak van, amelyet évente lecserél. Az agancs rövid, körülbelül 6 centiméter hosszú, hajlott végű és egyetlen elágazás van rajta. A rózsatő viszonylag hosszú és szőr borítja. A bakok kicsiny agancsukat május-júniusban dobják le, és október-novemberben növesztenek újat. Csak a fiatalok agancsán van télen is háncs. Az állat szeme alatt két illatmirigy, kettő pedig a homlokán található V-alakú mélyedésben helyezkednek el. Farka rövid és széles. Ha felcsapja, elővillan a fehér alsó rész. A gida kicsit sötétebb színezetű, mint a felnőtt állatok, és világos pettyek díszítik.

Életmódja 

Az indiai muntyákszarvas igen territoriális, lakókörzetét a betolakodó fajtársakkal szemben hevesen védelmezi. A harcok során nemcsak kis agancsukat, hanem főképpen éles, megnyúlt szemfogaikat vetik be a bakok, amelyekkel véresre tudják harapni ellenfeleiket. A fogságban vagy karámban tartott muntyákszarvasbakoknál az üzekedéskor nem ritka, hogy gondozójukat is megtámadják, és súlyosan meg is sebesítik. A bak vágyakozásának érdes ugatással ad hangot. Időnként laza csapatokban is él. Általában éjszaka aktív. Az állat 1000 méteres magasságban is megtalálható, ahol a sűrű, dús aljnövényzetű erdőket kedveli. A bak csak a párosodási időszakban szegődik a sutához néhány hétre. Tápláléka levelek, gyümölcsök, fakéreg, gombák és néha dögök is. Hogy megfelelő kondícióban tudja tartani magát, a muntyákszarvasnak télen is fehérjében és ásványi anyagokban gazdag élelem kell. A kontinentális teleket ezért nem éli túl. Fogságban 17, szabadon maximum 10 évig él.

Szaporodása 

Az ivarérettséget 6-12 hónaposan éri el. A párzási időszak egész évben, de mindenekelőtt januárban és februárban van. A vemhesség 180 napig tart, melynek végén, a nőstény 1 ritkábban 2 gidát ellik. Születésekor a gida 1 kilogrammos, anyja 3 hónapig szoptatja és a következő ellésig maga mellett tartja.