A gaur (Bos gaurus) vagy (Bos frontalis) párosujjú patás, amely a tülkösszarvúak (Bovidae) családján belül a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozik.

Előfordulása 

India, Nepál, Banglades, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnam, Jünnan és Malajzia magasabban fekvő (1800 méterig) dzsungeleiben, szavannáin élnek. Mianmar területéről mára kihalt. A víz közelségét kedveli, de abba nem szokottbelemenni (szemben a vízibivalyokkal), sőt dagonyázni sem szokott a sárban.

Alfajai 

• Bos gaurus gaurus – India, Nepál és Banglades, a jelenlegi gaurállomány 90%-a tartozik ide.
• Bos gaurus laosiensis (readei) – Kambodzsa, Laosz, Dél-Vietnam és Jünnan. A legveszélyeztetettebb, Burmában már ki is pusztult.
• Bos gaurus hubbacki – Thaiföld és Malajzia területén él, a legkisebb méretű alfaj.
• Bos gaurus frontalis – Gayal, a háziasított forma

Megjelenése

A legnagyobb vadon élő tülkösszarvú, a hímek akár a másfél tonnát is elérhetik, marmagasságuk meghaladhatja a két métert is. Ezért az indiai szafariturizmust hirdető kiadványok indiai bivalyként is említik, amely természetesen nem helyes, bár szemtől szembe valóban emlékeztet a bivalyokra. Régen a bölényekkel rokonították, a genetikai vizsgálatok a szarvasmarhákkal hozták közeli rokonságba. Különösen a szintén hatalmas bantenghez áll közel, még szaporodóképes hibridek is születhetnek a keresztezésükből.

Sötét színű (amely lehet sötétvörös és fekete) állat. Legfeltűnőbb jellegzetessége S-alakú, hatalmas szarva, amely akár 1,1 méteres is lehet. A bikák jóval nagyobbak a teheneknél, szarvuk is erőteljesebb. A feltételezések szerint képesek olyan szagot kibocsátani, amely a vérszívó rovarokat elriasztja.

Életmódja 

Az emberi zavarásnak kevésbé kitett területeken nappali állat, a reggel és késő délután a legaktívabb (a nappali forróságot árnyékban pihenve vészeli át). A sűrűbben lakott területeken azonban éjszakai életmódra tért át. A száraz évszakban a csordák egyesülhetnek, míg a monszun beköszöntével nagyobb területen szóródnak szét. A csordáik így 3-40 fősek lehetnek. Időnként más növényevőkkel, például szambár szarvasokkal is összeállnak.

Elsősorban fűféléket, leveleket, fiatal hajtásokat legelnek, de a terméseket is szívesen fogyasztják. Thaiföldön a fiatal bambuszhajtásokat kedvelik leginkább.

Természetes ellenségük kevés van, a leopárdok, ázsiai vadkutyák, óriáskígyók és krokodilok elsősorban a borjakra veszélyesek. Az egyetlen állat, amely meg mer támadni egy kifejlett gaurt, a tigris, bár a harc az ő esetében is kétesélyes.

Szaporodása 

A szociális csoportjainak élén egy kifejlett bika áll. Az elsőbbséget harccal döntik el, amely azonban ritkán vezet súlyos sérüléshez, a termetbeli különbségek hamar eldöntik a vitát. Más hímek magányosan járják az erdőt. A bikák „éneke”, vagyis mély bőgése akár 1,6 kilométerre is elhallatszik.

Bár egész évben pározhatnak, két szaporodási csúcsot sikerült megfigyelni: decemberben és júniusban. A tehenek vemhessége átlagosan 275 napig tart, miután 1, ritkán 2 borjat ellenek. A fiatalokat 7-12 hónap múlva választják el. A gaurok 2-3 évesen válnak ivaréretté, és körülbelül 30 évig élnek.

Természetvédelmi helyzete 

Gaurok a müncheni állatkertben

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a gaur „veszélyeztetett” faj. Jelenlegi összegyedszámát 20 000 példányra becsülik. Megritkulásának okai a vadászat és az élőhelyeinek pusztítása. Elterjedési területén nem egyenletesen oszlik meg a faj. Indiában egyedszáma jelentősen nőtt az utóbbi időben, az összes gaur 90%-a itt él. Főleg nemzeti parkokban és rezervátumokban fordul elő a faj. A nepáli Royal Chitwan Nemzeti Parkban is előfordul. Ezzel szemben Délkelet-Ázsiában a gaur helyzete elkeserítő. Itt mindenütt nagyon kis populációk vannak (Malajziában például már csak 300 példány él), amelyek a teljes kipusztulás határán állnak.

Egyéb 

Egyes területeken félénk, visszahúzódó állat, kerüli az emberrel való összeütközést. Máshol azonban kifejezetten veszélyesnek és agresszívnek ismerik a helyiek. Gyakran még a házi marhákat is megtámadják és megölik.

A gaur név a hindi nyelvből származik és világszerte így ismerik a fajt. Indiában a gauron kívül szeladang néven is ismerik. Burmában pyaung-nak hívják, Kambodzsában a kiting, míg Vietnamban a kratie néven ismerik.

A háziasított formájának neve pedig gayal vagy mithun (ez is a hindi nyelvből átvett szó). Ennek lába rövidebb, és a hímek hátán nincs a gaurokra jellemző púp. Főleg Myanmarban és India Asszám, Manipur és Nágaföld államaiban tartják.