XIV. ének
A MEGVILÁGOSULÁS MAGASZTALÁSA

1.
Kitartással s nyugalmával legyőzte Mára seregét,
s elmélyülésbe mélyedt, hogy a Legfőbbet ismerje meg.

2.
Úrrá lett az elmélyülés minden fokán, s az éjszaka
első szakában átélte előző születéseit:

3.
"Itt s itt ez voltam, majd onnét ide s ide mentem tovább."
Így sok ezernyi létére sorra visszaemlékezett.

4.
Felrémlett mindegyik létben a születés és a halál,
és könyörülettel szánta az összes élőlényeket:

5.
"Kering segedelem nélkül, mint a kerék, ez a világ,
övéit egyre elveszti, és ezt ismétli szüntelen." /?/

6.
Amikor ezt így átlátta, ily bizonyosságra jutott:
"Az útilapu száránál értéktelenebb ez a lét!"

7.
Majd mikor elkövetkezett az éj második szakasza,
végtelen égi látást nyert igaz-látók legjobbika.

8.
Feltárult e csodálatos, tisztult égi látás előtt
– mint folttalan tükör síkján –az egész világegyetem.

9.
Látta, hogy az élőlények – a gonoszok úgy, mint a jók –
létrejönnek és elmúlnak, és szánalma növekedett:

10.
“E gonosz életűekre keserves sors vár azután,
e tiszta életűek majd a mennybe jutnak azután.

11.
Rettentő, iszonyokkal telt pokolra buknak amazok,
és megszámlálhatatlan kínt kell hosszan elszenvedniük.

12.
Tűzszinű, olvasztott vasat kell egyeseknek nyelniük,
mások megtüzesített vas karó hegyén üvöltenek.

13.
Vas üstben mint az étel fő sok más, fejével lefelé,
sokat izzó parázshalmon pörkölnek irgalmatlanul.

14.
Sokat tépnek-marcangolnak vasfogú, szörnyeteg kutyák,
sokaknak testét vas-csőrű, mohó varjú-had csípdesi.

15.
Menekülnének perzselő forróságtól, tűztől sokan,
sötét erdőbe futnak, s ott a fákon kard a falevél.

16.
Sokágú fává válik más, és fejszék vágják ágait,
de a kíntól se halhat meg. Életben tartják tettei.

17.
Öröm, élvezet kedvéért, futva a fájdalom elől
tettek ezt-azt, s gyümölcse most kivédhetetlen fájdalom.

18.
E nyomorultak gaztettet követtek el gyönyörökért,
s most e gyönyörök emléke szemernyi gyönyört sem okoz.

19.
Nevetve tették sok szennyes tettüket szennyes lelküek,
és idejük leteltével gyümölcsét sírva élvezik.

20.
Hogyha a bűnösök látnák, mi lesz érte a büntetés,
bizony forró vért hánynának, mint kinek testét kór öli.

21.
Nyughatatlanul kapkodó mohóságát sok törtető
új életében állatként öltve testet szenvedi meg.

22.
Hús, bőr, szőr vagy fog kedvéért ölik őket vadászaton,
vagy kártevőként irtják ki a saját családtagjaik.

23.
Étlen-szomjan, kifáradva és magatehetetlenül
szenvedi ló- s ökör-testük az ostorok csapásait.

24.
Mint erős elefántoknak, hitványakat kell vinniük,
fejüket ösztöke döfi, sarokkal rúgják testüket.

25.
S mind eme szörnyű kínok közt az a legszörnyűségesebb,
hogy mind gyűlölik egymást is, s egyik gyötri a másikat.

26.
A vízben vízi kínozza, a levegőben légiek,
a földön földön állóval tépik egymást kölcsönösen.

27.
Amazoknak a szívében a rút irígység vert tanyát,
s örök sötétség lett részük a másvilágon bűnükért.

28.
Tűfoknyira szorult szájjal, és puffadt hassal, mint a hegy,
éhség és szomjúság kínja gyötör más nyomorultakat.

29.
Bármilyen szennyes ételre rávetnék magukat mohón,
de nem jutnak odáig, mert megbénítják volt tetteik.

30.
Ha tudnák azt, hogy önzésük majd ilyen gyümölcsöt terem,
akár a húst is átadnák testükről, mint egykor Sibi.*

31.
Pokol helyett az anyaméh nevű szennyes tó vár sokat,
ismét születnek emberként, hogy majd tovább szenvedjenek.

.................................................................................................

33.
Igaz élet jutalmául az égbe jutnak egyesek,
mások a föld színén lesznek nagy hatalmú uralkodók. (35)

34.
Másokból kígyó-szellem lesz, kincset őriznek föld alatt.
A lét tengerében ki-ki tettei szerint így bolyong."

35.
Ezt látva, az éj harmadik szakában így gondolkozott: (49)
"Óh jaj! Mindenki, aki él, a szenvedések vándora, (50)

36.
a kínok özönével telt létből kiútat nem talál,
nem méri fel, hogy a világ születik s sorvad szüntelen,

37.
meghal és máshová kerül, s utána újra létre kel. (50)
Mi az, aminek megléte vénséget és halált okoz?"* (52)

38.
Ha születés van – így látta –, vénség s halál szükségszerű.
Tovább töprengett, hogy mi az újabb születés kútfeje?

39.
Kapcsolódás* a létező világhoz létezés oka (58)
Ám ez a kapcsolódásunk miből fakad? – gondolkozott. (60)

40.
A létszomj, élet-ösztön az indítéka, ismerte fel. (60)
De a létszomj miből támad? – kutatta az okát tovább. (62)

41.
A létszomj megteremtői az érzetek, az észlelés. (62)
Hát annak mi az oka, hogy megjelennek az érzetek? (64)

42.
A tárgyakkal érintkeznek az érzékszervek, ez az ok. (64)
S mire vezethető vissza tovább ez az érintkezés? (66)

43.
Hat érzékszervünk működik, így támad az érintkezés. (66)
S az érzékek működése hol zajlik le? talaja mi? (68)

44.
Talaja a név és alak, azaz a test, egyéniség. (68)
S mi annak a feltétele, hogy létrejőjjön név s alak? (70)

45.
A megismerés, tudat az, amiből név s alak fakad. (71)
S tovább menve, honnét támad a tudat, a megismerés? (72)

46.
Előző születésünkből hozott adottságok szülik.
S e kényszerű adottságok minek következményei?

47.
A nem-tudásból folynak mind – látta meg a végső okot
a nagy eszű Bódhiszattva, a bölcsek legbölcsebbike.

48.
Mikor mindezt átgondolta, a megoldásra eljutott:
"Hogyha a nem-tudás szülte adottság működésbe lép,

49.
az adottság miatt támad a tudat, mely most működik.
A tudat a név és alak létrejöttét teremti meg, (74)

50.
s ha név és alak létezik, hat érzékszerv is jár vele. (77)
Érzékszervek a tárgyakkal érintkeznek, s lesz észlelés.

51.
Az észlelés eredménye, hogy a létszomj is létrejön. (78)
A létszomj kapcsolódást szül, ebből támad a létezés.

52.
A létezés születésben valósul meg, s jön kor s a kór, (79)
s a világot vénség és kór után a halál falja fel.

53.
A halál fájdalom-tüze nagy szenvedések gyökere.
Im, ilyen módon jön létre ez az egész nagy szenvedés."

54.
Felismerte a Nagy Lélek mindezt, és megvilágosult.
Majd mindezt összefoglalta, és így gondolkozott tovább:

55.
“A halált az öregség s kór legyőzése megszünteti; (80)
a születés megszűnése vénséget s kórt megszünteti.

56.
Ha megszűnik a létezés, születés sincsen már tovább;
a kapcsolódás megszünte a létezést megszünteti.

57.
A kapcsolódás megszüntét létszomj megszünte éri el, (81)
s a létszomjat az észlelés elfojtása szünteti meg.

58.
Észlelés akkor nem lesz, ha nem történik érintkezés;
hat érzékszerv elfojtása semmíti meg az észlelést.

59.
Érzékszervek nem működnek, ha nincs jelen név és alak; (82)
a nevet s alakot tudat elfojtása töröli el.

60.
Nem jelenik meg a tudat, ha adottságok nincsenek, (83)
és nincsenek adottságok, ha eltűnik a nem-tudás.

61.
Tehát a nem-tudás minden szenvedésnek a gyökere,
s aki a megváltásra tör, szüntesse meg a nem-tudást.

62.
A nem-tudás megszüntével aki csak él és létezik,
az összes szenvedésektől megszabadul véglegesen.”

63.
Bódhiszattva felismerte világ rendjét világosan,
majd áttekintve még egyszer, megfogalmazta tételét:*

64.
"Ez a szenvedés, az oka a szenvedésnek pedig ez,
ez a szenvedés megszünte, amihez ez az út vezet."

65.
Igy a Magasztos, ott ülve fű-trónusán a fa tövén,
gondolata hatalmával magától megvilágosult. […]

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizennegyedik ének:
A megvilágosulás magasztalása.