XI. ének
A GYÖNYÖRÖK KÁRHOZTATÁSA

1.
Nem győzte őt meg baráti szavával
Magadha-ország magasztos királya.
Nem tántorult el a kitűzött céltól,
s szilárdan így szólt a nemes királyfi:

2.
"Oroszlán-zászlós hősök ivadéka!
Tudom, nincs semmi csodálatos abban,
hogy jóbarátod java vágya indít
igaz lelkedből baráti tanácsra.

3.
Hitvány emberben a barátság hitvány;
elillan, mint gyávától a dicsőség.
Az őseiktől örökölt barátság
újabb tettekkel gyarapszik a jók közt.

4.
De ha nyomorba jut a jóbarátja,
s kitart mellette ugyanúgy a bajban,
szerintem ez az igazi barátság;
jólétben élőt ki ne kérne társul?

5.
Ki meggazdagszik, s vagyonát barátok
segítségére, s Törvényre is adja,
annak a kincse elérte a célját,
és nem bánkódik utána, ha elfogy.

6.
Baráti érzés, nemes indulat fűt,
hogy ily tanáccsal közelítesz hozzám.
Hasonló érzés kötelez most engem,
hogy kérdésedre ugyanígy feleljek.

7.
Megfélemlített a halál s öregség;
szabadulásra ilyen úton vágyom.
Könny-mosta arcú, szerető családról,
s bánat-fakasztó örömről lemondtam.

8.
Nem rémít úgy meg sem a kobra-kígyó,
sem fellegekből lecsapódó villám,
vad szélviharban sem a tomboló tűz,
mint az érzéki gyönyörök veszélye.

9.
Csalóka, léha, tovatűnő vágyak*
a boldogságot s vagyont elorozzák.
Reményüktől is elbódul az elme,
hát még, ha végképp betöltik a lelket!

10.
Kit vágy vezérel, sose lel nyugalmat
sem fent az égben, sem a földi létben.
A gyönyörökkel sose tudsz betelni,
mint száraz fűvel szélben lobogó tűz.

11.
Nagyobb csapás nincs a földön a vágynál,
ezen csügg mégis a balgatag ember.
Aki ezt tudja, s a csapástól retteg,
nem fogja önként a csapást keresni.

12.
Ki óceánig uralja a földet,
a túlpartját is el akarja nyerni.
Sosem lakik jó a világ a vággyal,
mint óceán a folyamok vizével.

13.
Habár arany hullt számára az égből,
uralkodott négy tengerig a földön,
s elnyerte végül Indra fele trónját,
Mándhátrinak minden öröm kevés volt.

14.
Amikor elbújt Vritra elől Indra,
s Nahusa* lett úr helyette a mennyben,
s a hét nagy szentet kocsijába fogta,
ezzel se telt be – s lebukott az égből.

15.
Purúravasz az egeket bejárta,
nejéül nyerte Urvasít, a tündért,
de kapzsin szentek aranyát kívánta,
s ez lett a veszte: a mohó gyönyör-vágy.*

16.
Ki bízhat itt a hatalom- s vagyonban,
mely állhatatlan az egen s a földön:
Baliról Indrára, majd Nahusára,
s Indrára vissza Nahusától szállt át.*

17.
Háncs-köntösű, gyökereken, gyümölcsön élő,
kígyó-hosszú hajfonatú, lemondó
remetéket talpa alá igázott
az ellenség, melynek a neve: vágyak.

18.
Ugrájudhát is, a hatalmas harcost,
megölte Bhísma emiatt a harcban.
A puszta gondolata is halálos,
s bajt, vészt hoz arra, aki ennek él csak.

19.
Émelygős íze van az élvezetnek,
s aki élvezte, kielégületlen.
A jókra szégyen, és bűnre vezérel.
Mért ízleljük meg a vágy nevü mérget?

20.
Szántás-vetés és egyebek gondjába,
haszon vágyába merülők sok kínját
és a vágy nélkül élők nyugodalmát
látva, a vágyat kerülik a bölcsek.

21.
Csapás a vágyak beteljesülése,
mert dölyfössé tesz a siker bizonnyal.
Tilosra gerjed, hanyagolja dolgát,
s rásújt a romlás emiatt a végén.

22.
Sok bajjal szerzett, féltékenyen őrzött
gyönyörűségek csalfán tovatűnnek;
akár a kölcsön, nem örökre tartók.
botor, ki ebben örömét találja.

23.
Aki hajszolja, eleped a szomjtól,
s megszenved érte, ha görcsösen őrzi.
Mint szalma lángja, ellobban a légbe.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

24.
Ki önmagának nem ura, a kéjvágy
szívébe mar, és hajszolja szünetlen.
Mint mérges kígyó harapása gyilkol.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

25.
Hiába rágja az éh eb a csontot,
sosem lakik jól; ugyanígy a vágyak
reves csontváza sem oltja az éhet.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

26.
Király és tolvaj, tűzvész meg özönvíz
osztozik velünk féltett vagyonunkban.
Mint eldobott húscafat, annyit ér csak.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

27.
Romlást idéz fel a fejére ezzel
baráttól úgy, mint gonosz ellenétől.
Szentélynek néz ki ez a gyilkos csapda.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

28.
Sziklára, vízbe, bozótba, folyóba
zuhan, ha ugrik, leszakítni vágyva
az ág hegyén csalogató gyümölcsöt.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

29.
Sok fáradsággal, nehezen megszerzik,
s egy szempillantás alatt elveszítik,
mint édes álmot a felébredéskor.
Ilyen a gyönyör, nem öröm a bölcsnek.

30.
Nem nyer nyugalmat, menedéket tőle,
habár imádja, gyarapítja, óvja;
akár parázzsal telt gödörbe lépne.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

31.
Szigony, dorong, kard, amitől csatában
kipusztultak a Kuruk és a Vrisnik,*
az Andhakák, Dandakák, Maithilák is –
ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

32.
Két démon-testvér, Szunda s Upaszunda*
ezért támadta s gyilkolta meg egymást.
rokont, barátot egymásnak uszít ez.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

33.
Akit a vágy, a gyönyör elvakított,
tűznek, vadaknak dobja oda testét.
Pusztító, átkos, bősz rosszakaró ez.
Ilyen a gyönyör; nem öröm a bölcsnek.

34.
Kit elvakított a gyönyör, baj éri:
halál vagy rabság lesz utóbb a bére.
Kinek gyönyör az egyedüli célja,
nem méltó életre sem az a hitvány.

35.
Dallal csábítja a vadász az őzet,
a tűzbe szöknek a fényre a sáskák,
a hal a húsért bekapja a horgot,
így kín lesz mindig gyümölcse a kéjnek.

36.
Sokan gondolják: a gyönyör boldogság.
Ám kéj sosem tesz igazán boldoggá.
Csak arra jó a ruha, kincs, az ékszer,
hogy ellenszer legyen a szenvedésre.

37.
Vizet kívánunk, hogy a szomjat oltsa;
ételt azért, hogy éhünket elűzze;
széltől, esőtől, a melegtől ház véd;
csupaszságunkat a ruha takarja.

38.
Álmosság ellen az ágy a segítség;
út fáradalmán kocsival segítünk;
megkönnyíti a szék az álldogálást;
fürdünk a szenny és a betegség ellen.

39.
Így mindaz, ami élvezetnek számít,
a szenvedések ellenszere, nem több.
‘Gyönyört élvezek’ – beszélhet-e így bölcs,
ha ellenszer csak, mit örömnek mondunk?

40.
Akit forró láz gyötör, öröm annak,
ha borogatás enyhíti a kínját,
de ismét csupán a fájdalom ellen
használt ellenszer, ami boldogítja.

41.
Olyan gyönyör nincs, mely örökre tartson,
így boldogságnak aligha nevezném.
Az élet egyszer örömmel üdít fel,
utána tüstént bánatba taszít le.

42.
Meleg ruhák és az áloe füstje
öröm hidegben, de gyötör melegben.
A holdsugár és a finom szantálpor
hőségben hűsít, borzongat a fagyban.

43.
Ellentét váltja egymást szakadatlan:
a veszteség és nyereség, és minden.
Nincs emberfia, ki örökre boldog,
és nincs a földön, ki örökre szenved.

44.
Ha így hullámzik az öröm s a bánat,
egyforma nékem a király s a szolga.
A rádzsa sem fog mosolyogni folyton,
s nem állandóan gyötrődik a szolga.

45.
Sok kötelesség hárul a királyra,
a nép javáért sok a gondja-búja.
Szilárd oszlopként kell állnia folyton,
hogy elviselje a hatalma terhét.

46.
Ha kétes, gyenge hatalomban bízik,
bizodalmára rámegy birodalma.
Ha nincs senkije, akiben megbízhat,
a rettegéstől nincsen nyugodalma.

47.
Ha meghódítja az egész világot,
székhelye mégis csak egyetlen város,
s a városban csak egy vár a lakása;
más érdekében fárad csak a rádzsa.

48.
Az ő ruhája ugyanúgy csak egy pár,
éhségét éppúgy űzi el az étel,
egy ágyon fekszik, egy székre pihen le;
a sok hívság csak hiu pompa gőgje.

49.
Lehet, mást ez tesz megelégedetté;
nekem nem kell trón megelégedéshez.
Ki megelégszik, amije van, azzal,
a sok hiúság lepereg lelkéről.

50.
Ki boldogító nyugalomnak útján
elindult, nem csalja a csalfa vágy azt.
Barátságunkat felidézve, kérlek,
mondd: teljesíti a vágy, amit ígér?

51.
Nem sértődöttség űzött a vadonba,
nem ellenség tépte le diadémom,
nem vágyom szent érdemeket szerezni,
nem ez gátolja szavadat fogadnom.

52.
Aki halálos harapásu kígyót
eldobva, újra a kezébe fogná,
vagy lángoló, rőt parazsat szorítna,
az válhat ismét gyönyörök rabjává.

53.
Aki ép szemmel a vakot irígyli,
szabadon foglyot, a nyomorgót dúsan,
ép elméjével az eszét vesztettet,
az áhítná meg a gyönyör bilincsét.

54.
Nem szánandó az alamizsna hőse,
akit nem rettent a halál s öregség.
Nyugodtan éli le a földi létet,
s utána új lét nyomorát lerázta.

55.
Sajnálni azt kell, ki vagyonban dúskál,
de egyre többre ösztönzi a szomja.
Nyugalmat nem lel evilági létben,
s utána újabb nyomorúság vár rá.

56.
Méltó volt hozzád, ahogyan beszéltél,
nemzetségedre, jellemedre rávall.
Nekem szándékom megtartanom illik,
nemzetségem, jellemem ezt igényli.

57.
Én megcsömörlöttem a lét ízétől,
és megfutottam, nyugalomra vágyom.
Királyság még fenn a harmadik égben
sem kell nekem, nemhogy az emberek közt.

58.
A hármas célt – mondod – az ember járja be
sorban; szerinted a dolognak rendje ez.
Ám énszerintem a haszon haszontalan,
és céltalan – hisz rövid életű – a cél.

59.
Ahol nincs többé születés, kiszenvedés,
aggság, betegség, szomorúság, rettegés,
új s új cselekvésre se kényszerít a sors,
a végleges cél az a végső állapot.

60.
Tanácsolod: várjak idős korig, mivel
ifjúi években a szándék változik.
De ez se biztos; sohasem döntő a kor.
Sok agg megingott, fiatal sok volt szilárd.

61.
Nem néz a korra a világon-úr halál,
csak végzi művét, s fiatalt-vént elragad.
Nem tudja senki, mikor éri vége el;
a bölcs nyugalmát ne halassza agg korig.

62.
Az íja vénség, a betegségek nyilak,
ezzel teríti le a zord halál-vadász
a sors-vadonban legelésző lényeket;
hiába vágyunk a korunkat nyújtani.

63.
Ezért az ifjú, az öreg, s a gyermek is
ne késlekedjék, cselekedjék úgy, ahogy
törvényben élő, könyörületes szivű
bölcs műveli – vagy a cselekvésről lemond.

64.
Mondtad: gyümölcsöt ad a szorgos áldozás
nemes szokása, ez a Törvényt tölti be.
Jó; fejet hajtok a szokás előtt, de én
más kínja árán javamat nem keresem.

65.
Gyümölcs kedvéért tehetetlen áldozat
legyilkolását nem tűri az irgalom,
habár gyümölcse örökétig tartana,
nemhogy mulandó haszonért, mely elrepül.

66.
S ha nem vezetne a Törvényre más erény
– lemondás, mérséklet, a leli nyugalom –,
hiszem, akkor sem helyes út az áldozat,
melyben gyümölcsöt csak a gyilkolás terem.

67.
S ha földi léte idején kecsegteti
az élet-irtás haszonnal az áldozót,
nem tart igényt rá még így sem a szánalom,
nemhogy homályos ezutáni lét során.

68.
Nem csábít engem a gyümölcs reménye sem,
nem is sóvárgok újabb születésre sem.
Mint a folyondár, mit a szélvész tép-cibál,
úgy ing, szakad szét a remény gyümölcse is.

69.
Most ide jöttem, de utam tovább vezet,
hogy a megváltás tanitását hirdető
Arádát halljam. Fejedelmem, üdv neked!
Bocsásd meg őszinte, kemény beszédemet.

70.
Mint égben Indra, a Nap ott az ég ivén,
őrködj a földön, birodalmaid javán,
őrködjél minden igaz ember érdekén,
a Törvényen, uralkodói tiszteden!

71.
Ahogy madár száll, ha az erdő lángban áll,
a víz felé, mert menedéket ott talál,
keresd s találd meg menedékedet te is
házadra – lelkedre törő csapás elől!”* /?/

72.
Megértőn hallgatta a szót a bölcs király,
s szólt összetett kézzel: "Eléred célodat!
Ha teljesült majd a kitűzött óhajod,
ajándékozz meg a tudással engem is!"

73.
Ígéretet tett a királynak: "Úgy legyen!"
S indult a Vaisvantara-ásrama* felé.
Követte szemmel a király a távozót,
majd ő is indult, városába távozott.

Így szól a Buddha élete című költeményben a tizenegyedik ének:
A gyönyörök kárhoztatása.