Buddha élete-10.ének
terebess.hu 2010.04.26. 14:27
X. ének
BIMBISZÁRA LÁTOGATÁSA
1.
A nép urának fia elbúcsúzott
a főpaptól és a tanács urától,
átkelt a Gangá tarajos hullámán,
és Rádzsagriha* fele vette léptét.
2.
Hegyláncok védték, szent helyek övezték,
öt halmon épült utcák befutották
az ékes várost, amelybe belépett,
mint ég ormára a Magától Lévő.*
3.
Sugárzott róla az erő s méltóság,
szépsége szebb volt a halandókénál.
Ámulva nézte az egész nép, mintha
a nagy vezeklőt, Siva istent látnák.
4.
Ki máshová ment, őt látni megállott;
ki álldogált, az nyomában elindult;
ki lassan lépdelt, futásnak eredt, és
őt megpillantva, aki ült, felugrott.
5.
Egy összetette tenyerét, köszöntvén,
más tisztelettel főt hajtott előtte,
volt, aki nyájas szóval fordult hozzá,
de egy sem akadt, ki nem üdvözölte.
6.
Rongyosnak tűnt mellette, ki díszruhás volt.
Elnémultak a fecsegők az úton.
Rossz gondolat nem született a szívben,
mert az Igazság állt testben előttük.
7.
Az országúton siető tömegben
kinek mi gondja-ügye volt, feledte.
Mint nagy királynak, hódoltak előtte.
Nem győzték nézni, ámulni, csodálni.
8.
Fejét, az arcát, a kezét, a lábát,
szemöldök-ívét, a szemét, a léptét,
akármely tagját elnézte a néző,
látó szemét lenyűgözte a látvány.
9.
Sűrű szemöldje, hosszú szeme láttán,
koldus gúnyában, királyi erőben,
tenyerén kerék szerencse-jelével,
a város védszelleme összerezzent.
10.
Most Bimbiszára,* magadhák királya,
kastélya tornáca előtt csodálta
az ott hömpölygő ember-sokadalmat,
s okát kérdezte. Egyikőjük így szólt:
11.
“Kiről jóslat szólt, hogy eléri majd a
legfőbb tudást, vagy a világ uralmát,
a Sákja-rádzsa fia jár a nép közt,
és ámulják, hogy remetének állott."
12.
A nagy hír súlyát felfogta a bölcs úr,
s a hírhozónak kiadta parancsát:
"Kövesd nyomon, és tudd meg, hova készül!"
"Úgy lesz" – szólt az, s kísérte figyelemmel.
13.
Kimért léptekkel, egy hangot sem ejtve,
egy járom távra meredve a földre,
haladt, koldusként alamizsnát várva,
testét s elméjét kordába szorítva.
14.
Átvette szótlan, amit éppen adtak,
majd egy magános hegyi vízesésnél
elfogyasztotta, de mohóság nélkül,
majd ment tovább, fel a Pándava-hegyre.
15.
Pávák rikoltó szava szólt a sűrű,
hűs lódhra-erdők ligetén, csalitján,
s a férfi-napfény rőt-sárga ruhája
mint a kelő Nap ragyogása izzott.
16.
Így látta őt ott a királyi küldönc,
s híven jelentést tett róla urának.
Nagy tisztelettel hallgatta a rádzsa,
s kíséret élén köszönteni indult.
17.
elérte gyorsan a Pándava ormát
Pándava-hősök* koronázott mása,
oroszlán-léptű, nagy férfi-oroszlán,
rendíthetetlen, mint maga a hegycsúcs.
18.
Szilárdabban, mint a hegy, ült az ormon
keresztbe tett lábbal a Bódhiszattva,
érzékeit fékezve, tündökölve,
mint hold, ha felhők tetején kivillan.
19.
Szépsége, fensége, csodás nyugalma
magát a Törvényt formázta alakba.
Alázattal ment közelebb a rádzsa,
mint Ősatyához a nagy Indra járul.
20.
Az illő kérdést a király feltette:
épségnek örven-e a teste-lelke?
Illőn felelte, hogy háborítatlan
egészsége és a lelke nyugalma.
21.
Ekkor egy tiszta, elefántfül-szürke
sziklán a népek ura helyet foglalt
engedelmével, s hogy kipuhatolja
lelkének titkát, így kezdte beszédét:
22.
“Barátság fűzi a családod hozzám,
örökletes, és sokszorta kipróbált.
Hadd szóljak hozzád szerető szavakkal,
mert aggály tölti el a lelkem érted.
23.
A Naptól sarjadt nemes, ős családod.
Sugárzik rólad daliás ifjúság.
Miért támadt most ez a balga vágyad:
királyság helyett alamizsnán élni?
24.
Testedre szantál vörös pora illik,
nem méltó hozzá ez a sárga köntös.
A nép oltalma kezednek a tiszte,
nem illendő, hogy adományért nyújtsd ki.
25.
De ha fiúi szeretet tart vissza,
várni, hogy atyád birodalma rád száll,
akkor se tarts ki eme szándék mellett:
vedd át országom fele részét tüstént!
26.
Így semmiképp sem sérted meg atyádat,
s idő elhozza a királyi pompát.
Tedd hát nekem meg eme szívességet;
jók java jobb lesz, ha a jók segítik.
27.
S ha nemzetséged neve-híre folytán
csekélynek érzed, velem osztozkodni:
leszek segítőd, ha csatára szállsz ki,
s nyílzáporod sújt idegen hadakra.
28.
Nos, két megoldás van előtted; válassz!
Az élet célja törvény, vagyon és kéj,*
s aki elfordul eme hármasságtól,
nyomorult sorsra fog újra születni.
29.
Előbb a kéj főbb vagyon- és törvénynél,
majd kéjt és törvényt a vagyon legyőzi,
végül vagyont s kéjt feledtet a törvény,
s mindhárom elhagy, ha a célt elérted.
30.
E hármas célnak eleget kell tenned;
erőd, szépséged így termi gyümölcsét.
Ki mindháromnak bejárta az útját,
teljesítette a férfi-kötelmet.
31.
E két izmos kar feszítse az íjat!
Ne foszd meg őket e feladatuktól!
Meghódíthatják az egész földet, sőt
– miként Mándhátri* – a Három Világot.
32.
Én minden szómat szeretetből ejtem,
nem nagyravágyás vagy a hízelgés készt.
Látván, hogy koldus-ruha fedi tested,
a részvét elfog, s kicsordul a könnyem.
33.
Élj most gyönyörben, ne élj alamizsnán.
A Törvényt járd majd törvényes időben.
Siess, amíg nem közelít a vénség,
hogy eleméssze viruló szépséged.
34.
Törvény gyümölcsét az öreg szakítja,
gyönyört élvezni már nem tud az agg kor.
Mondják: gyönyörnek örülnek az ifjak,
vagyonnak felnőtt, Törvénynek a vének.
35.
Az élet rendje, hogy a fiatalság
közömbösen néz Törvényre, vagyonra.
Gyönyört szerezni ha nehéz, ha könnyű,
ha módja van rá, igyekszik elérni.
36.
Az ember hajlott kora megfontoltabb,
szilárd, tartózkodik a változástól,
kis fáradságra, nyugalomra vágyik,
rákényszeríti a szégyen, a szükség.
37.
Így a csapongó, közelre tekintő,
kéjekre vágyó, hamar tovatűnő
ifjúság múltán, mint rengeteg erdőn
túljutó vándor, pihenőre tér meg.
38.
Várd meg, míg elszáll fölötted a kéjenc
vágy céltáblája: fiatalság napja.
Nem bírod úgysem fékezni, ha sóvár
érzékek csábja ragadja magával.
39.
Törvényt követni van módod egyéb is:
áldozz! Áldozat a családi törvény.
Valaha dús áldozatok hágcsóján
hágott fel Indra is a menny ormára.
40.
Sok, ékkövekkel, diadémmal ékitett,
arany pereccel boritott karú, vitéz
uralkodó áldozatokkal érte el
a célt – vezekléssel az önsanyargatók."
41.
Igy szólott a Magadha-föld uralkodója,
bölcsen, mint maga a magas nagy ég királya.
Nem hajlott szavaira mégsem a királyfi,
Kailásza hegye se olyan szilárd, akár ő.
Így szól a Buddha élete című költeményben a tizedik ének:
Bimbiszára látogatása.
|