IX. ének
A KIRÁLYFI FELKERESÉSE

1.
A rádzsa könnye a papot s minisztert,
akár a fürge paripát az ostor,
hajtotta, és a szeretet vezette,
s mentek az erőt mielőbb elérni.

2.
Kíséretükkel kimerülten értek
az erdőszéli remete-tanyára.
Ott visszahagyták a királyi pompát,
s beléptek bölcs Bhárgava hajlokába.

3.
Köszöntették őt tisztelettudóan,
s illendő módon fogadta a bráhman.
Hellyel kínálta, maga is leülve,
s ők így tudatták idejöttük célját:

4.
"Csekélységünk a nemes és neves, nagy
Iksváku-nembéli uralkodónak
hitvány szolgája, a papi tudásban
egyikünk, másik a tanácsadásban.

5.
Az Indra-fényű, igaz életű úr
Dzsajanta-fényű* fia itt tanyázik,
legyőzni vágyva a halált s az aggkort.
Miatta történt ideérkezésünk."

6.
"Valóban itt járt az erős karú hős
– felelt a bráhman –, de mikor belátta:
tanunk nem óv meg újabb születéstől,
Aráda bölcsnél keresett megváltást."

7.
Így értesültek eme változásról,
majd elköszöntek ezután a paptól,
s törődöttséggel se törődve, fürgén
tovább siettek urukat keresni.

8.
Rá is találtak, fa tövében ülve,
ahogy mahárádzsa a trónusán ül.
Nem ékszer – arca ragyogása fénylett;
Nap, melyet felhőkoszorúk öveznek.

9.
Leszállt a főpap, s vele a tanácsnok
a kocsiról, és odaléptek hozzá,
mint rég Vaszistha s vele Vámadéva
Rámát kereste fel, a számüzöttet.*

10.
Köszöntötték, főt hajtva, ahogy illik,
akár Brihaszpati és Sukra Indrát.
Fogadta is, főt hajtva, ahogy illik,
akár Brihaszpatit és Sukrát Indra.

11.
Engedelmével leültek a földre
a Sákják fényes lobogója mellé,
s ő kettejük közt csodaszépen fénylett,
mint két csillag közt a fehér tüzű Hold.

12.
A méltósággal fa tövében ülő
királyfihoz a pap e szókkal szólott
– mint Páridzsáta-fa* alatt az égben
okította Brihaszpati Dzsajantát –:

13.
"Halld meg, királyfi, mit üzent tenéked
atyád, miközben a te távozásod
nyílvesszejétől a szivén találva
uhant a földre, szeme könnyben úszott:

14.
‘Tudom szándékod, ahogy eltökélted:
a Törvény* útját akarod követni,
de bánat lángja iszonyúan éget,
mert távozásod nem idő szerint volt.

15.
Törvénynek híve, légy híve atyádnak;
törvényt követve, ne kövess el ily bűnt;
mert úgy eláraszt szomorúság árja,
mint partvidékét a megáradó víz.

16.
Mint szél a felhőt, a hegyet a villám,
perjét a tűzláng, a vizet a hő Nap
hajszolja, sújtja, felgyújtja, kiszívja,
úgy űz, üt, éget, szikkaszt ez a bánat.

17.
Élvezz először királyi hatalmat;
megvár az erdő, ha a kort elérted.
A tiéidhez ne legyél kegyetlen;
a legfőbb törvény: könyörületesség.

18.
Nemcsak erdőben lakozik a Törvény:
bölcsek városban is megigazultak.
Felismerés dönt, azután kitartás;
erdőbe gyakran menekül a gyáva.

19.
A megváltáshoz sokan eljutottak
királyi trónon, koronás fejükkel,
nyakukban gyönggyel, arany perecekkel,
virágfüzérrel, hatalommal élve.

20.
Dhruva két öccse: Bali, Vadzsrabáhu,
Vaibhrádzsa, Ásádha meg Antidéva,
Pákadruma, Szénadzsit, és Dzsanaka,
Vidéha-ország nagy uralkodója,

21.
e bölcs királyok a családban élve
követtek Törvényt s jutottak az üdvhöz.
Egyszerre élvezd te is ezt a kettőt:
alattvalóid s ön-lelked uralmát.

22.
Szeretném egykor a fehér napernyő
alatt királlyá avatás vizétől
megszentelt tested magamhoz ölelni,
s aztán boldogan erdőbe vonulni.’

23.
Ím ezt üzente nagy urunk tenéked
könnyektől meg-megszakadó szavakkal.
Kedvére tenned kegyelet parancsa:
szeretetéért szeretet fizessen!

24.
Kínok vizével teli bánat-árba
merült, s fuldoklik a király miattad.
Mentsd ki belőle! Segedelme más nincs,
mint mély örvénybe zuhanó tehénnek.

25.
Hiszen hallottad: Gangá fi, Bhísma,*
és Ráma, és a Csatabárdos Ráma*
elvállalt mindent, amit atyja kívánt.
Így tedd te is meg, amire atyád kért.

26.
Akár tehén, ha vadul elragadták
borját, bánkódik érted a királyné,
ki anyád helyett az anyád volt. Él még,
ne űzd a holtak zord déli honába.

27.
Habár te még élsz, feleséged özvegy,
mint párja nélkül a magános hattyú,
mint hímje nélkül elefánt az erdőn.
Keresd fel, oldozd fel a gyász nyügétől!

28.
Egyetlen sarjad, kicsi Ráhulácskád,
mivel szolgált rá kora árvaságra?
Ne hagyd, hogy rátörjön az elhagyottság,
mint Ráhu démon teliholdra rátör.

29.
Csodálni újra a te fényes arcod
vágyik királyi palotád s a város,
amelyet távolléted tüze perzsel,
a lángja bánat, és sóhaj a füstje."

30.
Végighallgatta főpapja tanácsát
a Bódhiszattva, a tökéletes lény.
Elgondolkozott, hogyan is feleljen,
majd tisztelettel eme választ adta:

31.
"Átérzem én is a miattam érzett
szülői gondját királyi atyámnak,
lemondok mégis a családomról, mert
vénség, betegség s a halál iszonytat.

32.
Ki ne szeretné az övéit látni,
ha nem létzenék ez a végső búcsú?
De újra s újra ez a vég a sorsunk,
ezért megválok szerető atyámtól.

33.
Hogy én okoztam a mahárádzsának
a bánatát: bánt, hogy ezért bánkódik.
Az együttlétel, valamint az álom,
felrémlik, s mindjárt követi a válás.

34.
Ezernyi módon alakul az élet;
gondold meg ezt, és azután belátod:
tudatlanságból fakad csak a bánat,
nem okozója a fiú vagy atyja.

35.
Ahogy két vándor összefut az úton,
találkoznak, majd elválnak az élők.
Szomorkodnia szabad-e a bölcsnek,
ha kényszer válni a szeretteinktől?

36.
Övéit hagyva, megy a másvilágra;
majd – tőlük távol – ide tér meg ismét;
innét – nem tudni, hova – újra elmegy;
csüggjünk-e azon, aki úgyis elhagy?

37.
Ha minden lénynek születése perce
már csírájában a halált is rejti,
mért mondatja a szeretet atyámmal,
hogy még korán van a világtól válnom?

38.
Korán vagy későn a hiú gyönyör jön,
de nagy tetteknek idejük kiszabva.
Minden időn úr a földön a Végzet,
minden idő jó a nemes célokra.

39.
Dícséretes tett, s az atyához méltó,
hogy rám ruházná fejedelmi trónját,
de elfogadnom hiba volna, mint ha
tilalmas ételt a mohó beteg fal.

40.
Mihez kezdjen bölcs a királyi diccsel,
amely elkábítja a józan elmét,
gőg és dölyf fészke, csupa gond és aggály,
s mások kárára tiporja a Törvényt?

41.
Lángolni látom az aranyló kastélyt,
ínyemnek méreg a sok ízes étel,
lótusz-tavakban krokodilt gyanítok;
kéj s vész lakára, így nézek a trónra.

42.
Királyságban nincs sem öröm, se Törvény.
Ezért, mikor jött sok bajjal a vénség,
megcsömörlöttek a régi királyok,
s a trónt elhagyva, erdőbe vonultak.

43.
Jobb az erdőben pusztán füvön élni,
s mint rejtett kincsnek, békének örülni,
mintsem fürödni a királyi fényben,
hol átok leskel, mint fűben a kígyó.

44.
Dícséretes, ha erdőbe vonulnak
az üdv kedvéért trónról a királyok,
de nem szép, hogyha fogadalmuk szegve
remeteségből hazatérnek ismét.

45.
Ha tisztes házban született, bölcs férf
üdvöt keresve erdőbe vonult el,
akár az égbe kívánna-e jutni,
levetve szégyent és remete-köntöst?

46.
Az elvetett kéjt butaság, ijedség,
mohóság azzal vétesse fel újra,
kivel mohóság, butaság, ijedség
a hányadékát megetetné újra.

47.
Ki égő házból valahogy kijutva
újból belépne a parázsba, tűzbe,
az térne vissza a családi létbe,
ha – mint bilincsből – szabadult belőle.

48.
Hamis sok régi rege, hogy királyok
megváltást nyertek palotában élve.
Uralkodásnak kemény szigorától
oly messze van megváltás nyugodalma!

49.
Nyugalom aláássa a hatalmat;
hatalom messze űzi a nyugalmat.
Nyugalom s szigor soha nem fér össze,
mint víz hidegje és tűznek a hője.

50.
Nemes királynak kettős lehet útja:
trónról lemondva, nyugalomra jutni,
vagy megpróbálni önuralma révén
megváltást érni – de az így tűnékeny. /?/

51.
Ám más találjon nyugalmat a trónon –
én döntöttem, hogy maradok az erdőn.
Széttörtem a ház s a család bilincsét,
nem kell a rabság, ha megszabadultam."

52.
Igy szólt az ország ura bölcs fiának
magához méltó, okos érvelése.
Világ-lemondó szava hallatára
vitába szállott vele a tanácsúr:

53.
"Nemes szándékod – ahogy indokoltad –
illő ugyan, de nem időhöz illő.
Búba taszítottad idős atyádat,
s igazság-vágyodban igaztalan vagy.

54.
Nem gondoltad meg ügyedet, nem tartasz
egyensúlyt törvény-, vagyon-, és gyönyörben,*
s míg ismeretlen célok fele törtetsz,
kezedben tartott gyümölcsöt elejtesz.

55.
Egyesek vallják: újjászületés van;
mások biztosra veszik azt, hogy nincsen.
Ha ily kétséges, hogy mi az igazság,
biztos szerencsét sohase szalassza el.

56.
Ha újabb lét vár a halál után ránk,
új létben újabb örömök fogadnak.
Viszont ha több lét azután már nem lesz,
törekvés nélkül is megszabadulunk.

57.
Van túlvilág, így hiszi némelyik ,de
nem lehet – mondja – szabadulni tőle.
Mint hő a tűznek, a folyás a víznek,
a Természetnek eleme a létel.

58.
Magától támad, nem akaratunkból
a jó meg a rossz, a lét meg a nemlét,
tanítják mások, s ha ez így van, akkor
hiábavaló akármi törekvés.

59.
Ha érzékeink maguktól működnek,
s okoznak jó vagy kellemetlen érzést,
s velük együtt jár, természeti törvény
szenvedés s vénség – mit ér a törekvés?

60.
A ráöntött víz a tüzet kioltja,
és kiszárítja a vizet a hőség,
s ha a külön elemek egyesülnek,
egységük szüli a testek világát.

61.
Ha kéz, láb, has, hát s a fej egybeforrnak,
és csatlakozik hozzájuk a lélek,
így keletkezik a méhben a magzat
magától, spontán – a tudók így tudják.

62.
Ki műveli azt, hogy a tüske szúrós,
sok fajra oszlik a madár meg állat?
Magától van, természetében rejlik,
nem akaratból – hiába törekszel.

63.
Más vallja: az Úr műve a teremtés.
Ha így van: mit ér emberi törekvés?
Aki okozza a világ fennálltát,
megszűnését is ugyanő okozza.

64.
Sokan tanítják, hogy a lélek műve
a születés is, meg a pusztulás is,
a születés nem függ akaratunktól,
ám a megváltás törekvés gyümölcse.

65.
Ősöddel szemben ivadék nemzése,
bölcseknek Véda-tudás, isteneknek
az áldozat rója le tartozásod,
s ha ezt kiváltod, magadat megváltod.

66.
Aki e hármas kötelesség útján
keres megváltást, eléri bizonnyal.
Ha nem választ mást, csupán a lemondást,
sok gyötrelmet vállal a megváltásért.

67.
Nos, ha megváltás szívednek a vágya,
tégy eleget e kötelességeknek.
Így, kedvesem, a célodat eléred,
s a bút a rádzsa szívéből elűzöd.

68.
Ha az aggaszt, hogy a remeteségből
visszatérésed visszavet a létben:
aggályod vesd el! Hiszen sokan egykor
lakukba tértek meg az őserdőből.

69.
Kíséretével remete-tanyáról
székvárosába tért meg Ambarísa,
és Ráma, látva, hogy a föld uralmát
hitványak bírják, hazatért királynak.*

70.
Sálvák királya, Druma, s fia véle
erdőből újra visszatért a trónra,*
és – bráhman rangban – Vaszistha kezéből
uralmát visszavette Antidéva.

71.
Törvény fényében ragyogó királyok
remeteségből hazatértek ismét.
Te sem hibázol, ha erdő mélyéről
hazaszólít a törvény s kötelesség."

72.
Uralkodójuk szemefénye bölcs szavát,
segítő, szíves, szerető tanácsait
végighallgatta, de nyugodtan így felelt
a szándokánál maradó királyfiú:

73.
"Halál után hogy van-e lét, vagy semmi sincs,
e kételyt nem más szava dönti el nekem.
Magam kívánok a valóra jönni rá,
s ebben vezeklés s nyugalom segít csupán.

74.
Nem hallgatok meg kusza véleményeket,
mert ellentmondásosak és homályosak.
Bölcs ember mással ne vezettesse magát,
mint ha sötétben vakokat más vak vezet.

75.
Bár nem látom még egyelőre a valót,
ha jó s rossz kétes, a jó mellett maradok.
Ha tiszta lelkű hiába fáradozik,
jobb, mint ha hitvány a valósat élvezi.

76.
Te mondtad, hogy a hagyomány bizonytalan,
és megbízhatók szavainak adsz hitelt.
Megbízható szerintem, aki bűntelen,
mert a bűntelen hamisan sosem beszél.

77.
A példák – Ráma, meg a többiek –, kiket
hazatérésemre a múltból felhozol,
ha a Törvényről döntünk, nem irányadók:
nem példakép, ki fogadalmát megszegi.

78.
Hogyha a földre lezuhanna is a Nap,
ha meginogna a szilárd Himálaja,
amíg nem látom a valót, élvek felé,
mint gyenge jellem, hazatérni nem fogok.

79.
Készebb vagyok lobogó tűzbe lépni be,
mint célt nem érve palotámba térni meg."
Így mondta büszkén fogadalma nagy szavát,
s rendíthetetlen nyugalommal távozott.

80.
A bölcs tanácsos meg a főpap könnyezett
rendíthetetlen akarata hallatán.
Követte hosszan szomorú tekintetük,
majd városukba tértek tehetetlenül.

81.
Vágytak rá, de uruk alattvalói lévén,
indultak hazafele, majd megint megálltak.
Fénylett, mint a Nap a szemet vakítva fénylik.
Nem látták, de szemük elől veszítni is fájt.

82.
Néhány hű, igaz ügyü hívük ott maradt még:
bárhol jár nemes uruk, titkon őt kövessék!
Indultak, de a szeretett fiát veszítő
rádzsának szemei elé kerülni féltek.

Így szól a Buddha élete című költeményben a kilencedik ének:
A királyfi felkeresése.