VII. ének
MEGÉRKEZÉSE A REMETE-ERDŐBE

1.
Könnyfátyolozta szemü Cshanda elment,
s ő is tovább ment, a világtól elvált,
s célját elérve, hamarost elérte
erdőkben élő remeték tanyáját.

2.
Mint őz, szelíden, de oroszlán-lépttel
lépett be őzek s remeték honába,
s habár lemondott a királyi fényről,
királyi fénnyel ragyogott magától.

3.
Erdő lakói, igát igazítva,
nejükkel együtt csodálva megálltak,
és mintha Indra tűnt volna szemükbe,
lehajtott fejjel a királyfit nézték.

4.
A bráhmanok, kik tüzelőt kerestek,
s hordtak faágat, füvet áldozathoz,
őt látni mentek, az imát feledték,
nem tért meg egy sem remete-lakába.

5.
A páva-had, mit mikor a magasban
esőfelhőt lát, ujjongva rikoltott.
Füvet feledtek legelésző őzek,
felé fordultak rebbenő szemükkel.

6.
Iksváku-háznak csoda-fényü mécsét,
mint felkelő Nap sugárkoszorúját,
bámulva nézték a szelíd tehénkék,
s bár fejve voltak, tejet adtak újra.

7.
"Nyolc Vaszu-isten* közül egy alászállt?
vagy égi Ikrek* közül ő az egyik?”
Igy tört ki sok bölcs remetének ajkán
királyfi láttán a csodálkozó szó.

8.
Mint Menny Urának idelenti mása,
mint támasztéka az egész világnak,
mint Nap, mely égről le a földre tévedt,
fényárba vonta a vadon homályát.

9.
Illőn fogadták a telep lakói,
baráti szóval a körükbe hívták.
Ó tisztelettel viszonozta bölcsek,
törvényben-járók tisztelet-adását.

10.
Majd körbejárta, szabadulni vágyón,
egekbe vágyó remeték tanyáját,
s vezeklők* népét figyelte: miképpen
gyötörte testét az egyik s a másik.

11.
Szemügyre vette önsanyargatásuk
ezernyi módját a remeteségben,
s egyik vezeklőt, aki elkísérte,
megszólította, tudakolva tőle:

12.
“Először látok remete-tanyát ma,
s nem ismerem még e szokást, e törvényt.
Kegyedtől kérek magyarázatot rá,
mely cél vezérli remeték e tettét?"

13.
A nagy tudású, szigorú vezeklő
Sákják bikájának elősorolta,
ki hogy folytatja a kemény vezeklést,
s vezeklésével milyen érdemet nyer:

14.
“Vadon nőtt termék, falevél, gyümölcsök,
gyökér, gumó, és az ital csupán víz –
ezen kell élni remeték tanyáján,
és gyötri testét ki-ki maga módján.

15.
Sokan tallóznak, madarak módjára.
Őzként legelnek, füvön élnek mások.
Más – mint a kígyók – levegőt eszik csak,
hangyaboly-formán gubbasztva a földön.

16.
Kövekkel őröl eledelt a másik.
Más csak fogával harap itt-ott ezt-azt.
Sokan másoknak főzik csak az ételt,
s amit más meghagy, maguk azt fogyasztják.

17.
Befont hajára vizet önt a másik,
s naponta kétszer áldozik a tűznek.
Van, aki vízbe merül, ott él halként,
teknősök, rákok harapását tűrve.

18.
Ilyen vezeklés – ha kitartón végzik –
vagy égbe juttat, vagy a földre újból.
A szenvedés visz el a boldogsághoz,
a szenvedésből fakad az igazság."

19.
A szent vezeklő magyarázatával
a bölcs királyfi nem elégedett meg.
Bár távol állt még a felismeréstől,
elgondolkozott, s ezt mondta magában:

20.
"Gyötrelmes ennek valamennyi módja,
mégsem ad égnél a vezeklés többet,
és változékony a világon minden.
Semmibe foszlik remeték reménye.

21.
Akik lemondtak családról, örömről
az ég kedvéért, s magukat kínozzák,
mikor testükből tovaszáll az élet,
csak újabb, sűrűbb vadonba kerülnek.

22.
Aki újabb lét gyönyörére vágyik
vezeklés révén maga gyötrésével,
az kínnal új kínt szerez önmagának,
nem fogja fel, hogy nyomor az egész lét.

23.
Aki él, az mind retteg a haláltól,
s közben azért küzd, hogy újra szülessék,
pedig halál vár születés után rá.
Igy éppen abba zuhan, amitől fél.

24.
Egyik gyötrődik evilági kéjért,
a másik szenved, hogy az égbe jusson.
Üdvvel kecsegtet a hiú reménység,
de mind csalódik, kit a vágya hajszol.

25.
Én nem vetem meg magát a törekvést,
mely hitvány helyett magasabbra vágyik,
de az vezesse tettében a bölcset,
hogy tettre többé ne legyen szükségünk.

26.
Ha test gyötrése a helyes cselekvés,
akkor az öröm bizonyára téves.
Így aki égi örömért gyötrődik,
helyessel tévest szeretne elérni.

27.
Minthogy a testet az elme vezérli
a cselekvésben vagy a tétlenségben,
az észt kell korlátozni, nem a testet;
a test ész nélkül fahasábnál nem több.

28.
Ha erény titka mértékletes étel,
erényes minden legelésző állat,
s minden nyomorgó, aki éhezik, mert
elfordult tőle a szerencse arca.

29.
Ha szenvedésbe lemerülni érdem,
akkor örömbe lemerülni szintúgy.
Ám ha örömbe lemerülni vétek,
a szenvedésbe merülés is vétkes.

30.
Aki bő vízzel öntözi a testét,
mondván: “Szent fürdő ez, a bűnt letörli”,
az csak a szívét nyugtatja meg ezzel,
mert semmi víz sem mossa le a vétket.

31.
Ha szent fürdőben keresel vezeklést:
a jámbor kézzel merített víz szent víz.
Én szent fürdőnek az erényt nevezném;
a víz magában sose több – csupán víz."

32.
Ezt fontolgatta komoly érveléssel,
miközben a Nap nyugovóra hajlott,
pihenőt szabva a vezeklő népnek.
Sok oltár füstje lebegett az erdőn.

33.
Tűz-áldozatnak lobogott a lángja.
Fürdés után a remetéknek ajkán
imák szárnyaltak fel az égbe, mintha
maga a Vallás szállt volna a földre.

34.
Néhány éjszakát körükben időzött,
hogy ismerkedjék a vezeklésekkel,
s midőn úgy látta, valamennyit érti,
távozni készült remeték honából.

35.
Nyomon követték a telep lakói,
kiket magasztos fénye lebilincselt,
mint barbár hordák megszállta vidékről
távozó Törvényt követik a bölcsek.

36.
Útszéli lombos fa alatt megállva,
bevárta őket, a faháncs-ruhájú,
csimbókos fürtű* népet felidézve
lelkében: hogy s mint vezekelt mindegyik.

37.
A fához érve, a sereg vezeklő
köré sereglett; a sereg megállott.
Az egyik tisztes korú, érdemes bölcs
tiszteletteljes szava szólt szelíden:

38.
“Jöttöddel teljes lett remete-erdőnk,
üres lesz, ha te távozol belőle.
Kérünk, ne hagyd el e baráti népet,
mint élni vágyó testét sem a lélek.

39.
Szentek, királyi, papi, égi bölcsek
Himálajában, a közelben élnek,
s e szent közelség varázserejével
megsokszorozza a vezeklésünket.

40.
Szent fürdők vannak nem messzire innét,
mint égi lépcsők, a mennybe vezetnek.
A lelkükön-úr, tisztult szivű bölcsek,
nagy égi szentek kedvelik e helyet.

41.
Ott túlnan vannak az északi tájak,
megtisztulás legnemesebb mezői.
Tudod, úgy tartják: aki dél felé* tart,
lépésnyit sem jut közelebb a célhoz.

42.
Láttál talán itt valakit közöttünk,
ki balga, szennyes, hanyagolja tisztét,
s miatta kívánsz távozni körünkből?
Mondd meg, csak kedved legyen itt maradni!

43.
Téged kívánunk vezeklő társunkul,
ki Indrának vagy érdemben a mása.
A veled létel az egek papjának,
Brihaszpatinak is üdvére válna."

44.
Így kérlelte a remeték vezére
bölcsek vezérét remeték körében.
Eltépni vágyva születések láncát,
elébük tárta szive indítékát:

45.
“A tiszta lelkű, igaz úton járó
bölcsek mint testvérüket, úgy fogadtak.
Baráti érzésük örömmel tölt el,
s tovább segít a magasabb ösvényre.

46.
E szerető, bölcs, szívembe ivódó
szavak fürdője felüdíti lelkem,
s megkétszerezi az örömet, mellyel
Törvényben-járás talajára léptem.

47.
Oltalmat nyertem, együttérzést nyertem,
tetteket láttam e nemes seregben,
s megválnom úgy fáj tőletek e percben,
mint odahagynom a családomat fájt.

48.
Ám égbe vágytok ti az áhitattal,
én minden léttől szabadulni vágyom.
Ez visz tovább a remete-tanyáról.
Mert más az új lét s az örök megszűnés.*

49.
Nem ellenérzés, vagy akármi sértés
hajt hajléktalan vándorútra kelnem,.
hiszen mindnyájan oly igazak vagytok,
mint ős világkorban a régi szentek."

50.
A bölcs királyfi ragyogón kifejtett,
meggondolandó, komoly érvelését
minden vezeklő a szivére vette,
s méginkább nőtt a becsülés iránta.

51.
De volt egy köztük, ki sovány testével,
vöröslő szemmel a hamut heverte,
ruhája háncs volt, keze volt korsója,
s ez ily tanáccsal látta el az ifjút:

52."Bölcs vagy. Derék tett ez az eltökéltség,
hogy lét nyügétől szabadulni vágyol.
Ki mérlegelve eget és megváltást,
megváltás mellett dönt – az az erősebb.

53.
Önkínzásukkal vagy áldozatokkal
a szenvedély rabjai égbe vágynak.
Ellenfelét, a szenvedélyt legyőzve
tör megváltásra az igazság híve.

54.
Ha szándékodnál igazán kitartasz,
menj Vindhjakóstha vadonába innét.
Ott él Aráda, kinek szeme – mondják –
bepillantást nyert tökéletes Üdvbe.

55.
Ő majd feltárja a valóság útját,
s ha jónak látod, tedd majd magadévá.
De én úgy sejtem, hogy az ő tudásán
majd messze túllép a te bölcsességed.

56.
Jól látom, hogyha arcodra tekintek,
tökéletes valamennyi vonása:
a szemed, orrod, fogad és az ajkad.
Tudás tengerét mind magadba szívod.

57.
A dolgok mélyére ható tudásod,
elmédnek lángja, ragyogó erényed
oly mesterévé tesz egész világnak,
mint a teremtés óta sohasem volt."

58.
"Öröm ez az üzenet" – felelt neki,
s a remete-népre tekintve, távozott.
A remete-telep üdvözölte őt,
de ki-ki tovább vezekelni visszatért.

Így szól a Buddha élete című költeményben a hetedik ének:
Megérkezés a remete-erdőbe.