Az alábbi táblázat segítséget nyújt az olvasó számára hogy kapcsolatba hozza a föliratok rendjét a fordítás során alkalmazott sorrenddel.

A feliratok nyelve nem az irodalmi szanszkrit, hanem prakrit, Magadha népi nyelve. A stílusa egyszerű és időnként nyers. Ezért úgy gondolják, hogy a feliratok szavai valószínűleg azonosak voltak az uralkodó által használt szavakkal és ezek feltehetően különböztek az igazgatás hivatalos nyelvétől és valószínűleg érthetőek voltak szerte Asóka birodalmában a köznép számára. A prakrit képezi az összekötő láncszemet a szanszkrit és India mai modern indo-európai nyelvei között. Beszélt nyelvként Asóka idejében szélesen használták és látható Bactria görög királyainak kétnyelvű pénzérmein. Kétféle írást használtak, - kharosthit a birodalom északnyugati vidékén és bráhmit másfelé a birodalomban. A kharosthi ábécét már évszázadok óta nem használják, de a bráhmi ábécé a forrása a modern India összes szanszkrit és dravida, valamint Délkelet-Ázsia egyéb nyelvei ábécéjének. Mivel a Rendeletek közül sok a népnek szólt, a föliratok azt bizonyítják, hogy Asóka állampolgárai között magas volt az olvasni tudók aránya. Bármennyien is voltak, a nyelv kiválasztása Asóka erkölcsi fölfogása egyetemességének a jele. Nem homályos eszmét hirdetett, azzal a céllal, hogy a filozófusok, teológusok vagy elmélkedő misztikusok kövessék; minden ember számára megmutatta a tudati hozzáállás és az élet útját.

Több Rendelet megmutatja annak kibocsátása és más események időpontjának az egymáshoz való viszonyát, amilyen pl. Asóka megkoronázása, világi tanítvánnyá válása. Könnyű megállapítani a Rendeletek kibocsátásának az egymásutánját és ennek alapján megállapítható uralkodásának valószínű időrendje (bár nem szükségszerűen ismerjük az egyes föliratok keltezését, mivel Asóka utasítást adott rá, hogy a rendeleteket le kell másolni és be kell vésni, ahol alkalmas kövek és oszlopok vannak). Az első Kis Rendelet említi, hogy két és fél éve világi tanítványként határozottá vált az erőfeszítései során. A XIII. Szikla-rendelet szerint Kalingát nyolc évvel a megkoronázása után foglalta el. A VIII. Szikla-rendelet a Sambodhiba tett látogatását 10 évvel a megkoronázása utáni időre teszi és ez volt a Dharma-útjai közül az első. A III. és IV. Szikla-rendeletet 12 évvel a koronázása után adta ki. Az V. Szikla-rendelet jelzi az erkölcsi kérdésekkel foglalkozó tisztviselők kinevezését (Dharma-mahamatras) 13 évvel a megkoronázása után, tehát ez a felirat nem születhetett meg ezen idő előtt. Az első két barlangi fölirat keltezése a koronázása utáni 12. év., a harmadiké: a 19. év. Az I., IV., V. és VI: oszloprendeletet Asóka 26 évvel a koronázása után bocsátotta ki; a VII. Oszlop-rendeletet 27 évvel. A Purana hagyomány és a pali könyvek szerint az uralkodása 36 vagy 37 évig tartott. Asóka születésének az idejét kb. ie. 304-re teszik, trónra lépése valószínűleg ie. 274-nél nem később történt, megkoronázása nem később ie. 270-nél. A kalingai háború eszerint ie. 262 körül lehetett. Ő valószínűleg korábban áttért a buddhista hitre és elhivatottságának fokozódása a háború idejéből származik. A Dharma-utazások kezdete kb. ie. 260, s ugyanebben az évben adta ki az I., a II. és valószínűleg a III. Kis Szikla-rendeletet. Ezek voltak az első rendeletek. A Kalinga-rendeleteket (XV. és XVI. Szikla-rendelet) ie. 259-ben bocsáthatta ki, de a 14 Szikla-rendelet és a Barabari Dombok két barlangi fölirat kelte ie.258-257. A Dharma tisztségviselőit ie 257-ben iktatta be. A nepáli két emlékoszlopot ie 250-ben állította, az Oszlop-rendeleteket ie 243-242-ben. Asóka halálának időpontját olykor ie. 237-236-ra teszik, máskor ie 232-re, attól függően, hogy az uralkodásának 36-37 évét a trónra lépésétől vagy a megkoronázásától számítják.

Asóka életútja összefüggött egy fontos eseménnyel, az egyetlen katonai fellépésével, a rövid kalingai háborúval, amelyben legyőzte a szomszéd népet. Följegyzi a háború kegyetlenségére bekövetkező mély érzelmi reakcióját és "szívének/tudatának/lelki-állapotának változását". A Rendeletek ezen tanúsága szerint a változás megnyilvánult személyes életében, a királyi háztartás működésében, a kormányzás szervezésében. A Rendeletek, amelyek a változások következményei és megnyilvánulásai, elmondják a Dharma, az erkölcsiség eszméjének minden kiterjedését. A Dharma gondoskodik a személyes viselkedés szabályozásáról, az emberi kapcsolatokról, a politikai igazságosságról, a nemzetközi kapcsolatok elveiről, és a Dharma eltéríti az emberek életét a rossz cselekedetektől, a kölcsönös türelmetlenségtől és a fegyveres összeütközésektől.

Asóka új életmódra kötelezte el magát. Ebben a vallásos, politikai valamint erkölcsi indítékok és célok elkülöníthetetlenül összekapcsolódtak egymással, a vallásos szertartás és a kormányzás az erkölcsi elvek alkalmazása révén átalakult, az etika valóssá vált és a mindennapi cselekvés fontos része lett. Asóka áttérése a buddhista hitre, legalább is világi tanítványkénti elhivatottságának növekedése hozzávetőleg egybeesett a kalingai háború eseményeivel. Küldetésévé vált a Dharma tanulmányozása, a Dharma szerinti cselekvés és a Dharma elsajátítása. Minthogy a Dharma a buddhizmus alapvető fogalma, ezt a törődést a Dharmával - a legendák szellemében, - mint a buddhizmus iránti misszionárius buzgalmat magyarázták. A legendák nem számolnak be a kalingai háborúról és annak hatásairól, de megemlékeznek Asokának a buddhizmus terjesztése érdekében tett erőfeszítéseiről, valamint fiának, Mahendrának és unokájának, Sumanának ceyloni küldetéseiről. Azonban a Dharma a hinduizmusnak és más indiai szektáknak is az alapvető eszméje volt. Asóka távol állt attól, hogy a Dharmát egyetlen vallás elveire és gyakorlatára szűkítse le, a XII. Szikla-rendeletben kinyilvánítja, hogy az összes vallás és szekta művelheti a Dharmát és minden vallás híveiben fejleszteni akarja azt. Ehhez a célhoz hűen a III. Kis Szikla-rendeletben arra tanítja a buddhistákat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a Dharmáról szóló buddhista szövegekre. A VII. Szikla-rendelet bemutatja az országa összes szektája közötti türelmes összhang eszméjét. A Dharma újonnan kinevezett tisztségviselőit azzal bízta meg, hogy ügyeljenek az összes alárendeltjük jólétére, beleértve az egyes szekták - hindu, ajivika, dzsaina és buddhista - sajátos tevékenységére.. Végül két Rendeletben megemlíti, hogy küldöttségeket indított nem csak Ceylonba, hanem öt hellenisztikus görög királyságba, Szíriáról Macedóniáig. A XIII. Szikla-rendelet megörökíti, hogy ezek a népek tájékoztatást kaptak a Dharmáról, a II. Szikla-rendelet pedig, hogy orvosi segítséget nyújtottak nekik. A Rendeletekben a Dharma és a jólét szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a Rendeletek hangja és szelleme azt sugallja, hogy az intézkedések célja sokkal inkább a szomszéd országok népei anyagi és lelki állapotának a javítása volt, mint a buddhista vallásra való áttérítésük. A Dharma gyakorlásának a lényegét képezte a vallásos erkölcsiség, az ember istenekhez való viszonya, a szentségről való fölfogás, a többi emberhez való viszony, a jótékonyság. Nemrégiben Kandaharban, Afganisztánban találtak egy rövid föliratot görög és arami nyelven, egy, az állatok megölését tiltó rendeletet, amelynek szándéka azonos az I. Szikla-rendelettel. Kandahar Asóka birodalmán belül volt, annak a területnek a része, amelyet Seleucus Nicator átengedett a nagyapjának. A felirat valószínűsíti Asóka azon szándékát, hogy befolyásolni akarta a hellenisztikus görög királyságokat és világosan mutatja, hogy mekkora mértékben vitték szét a feliratait, hogy a Rendeleteket bevéssék ahol csak lehetséges.

Majdnem ugyanilyen módon Asóka fölhasználta a Dharma eszméjét a birodalom ügyintézésének az ujjászervezésére. A trónra lépése nem volt ellenvélemény mentes; a birodalom kiterjedése hatalmas volt és sok szektára, osztályra és kasztra tagozódott, - erre utalnak a Rendeletek olyan kifejezései, mint "aszkéták és háztulajdonosok", "gazdagok és szegények". Az indiai uralkodók csak a társadalmi zavarok, politikai cselszövések és katonai vetélkedések által korlátozott abszolút uralkodók voltak. Asóka a nagyapjától és az apjától örökölt egy igazgatási rendszert. A Rendeletek eszközével lefektette a törvényeket magyarázatát. Az alárendelt tisztségviselők a saját körzetükben meghatalmazással rendelkeztek, egy olyan rendszeren belül, amelyik biztosította a folyamatos felülvizsgálatot és ellenőrzést. A tisztviselők egy osztálya meg volt bízva az erkölcsi ügyekkel vagy a Dharma ügyeivel és óvintézkedéseket tettek az igazságtalan bebörtönzések és jogtalan kínzások ellen valamint az ítélet végrehajtása előtti fellebbezési lehetőség érdekében. A tisztségviselők foglalkoztak az orvosi segélynyújtással, utakkal, az emberek és állatok számára létesített vízlelőhelyekkel, az árnyat adó fákkal, menedékházakkal. Az egész politikai szervezet alá volt rendelve az erkölcsi törvénynek, megfoghatóan értelmezve a törvényt az emberi és társadalmi viszonyok különféle alakjaira.

Asóka tevékenységeinek a középpontjában az erkölcs állt. Az erkölcs nem egy eszmény prédikációját vagy egy törvénykönyv előírásait jelentette. Asóka azt tanította, hogy a törvény lényege, legyen az vallási vagy politikai, az önmagunkba nézés és a mások iránti tisztelet. A módszer a tanítás volt és bár a tanítás függ előírásoktól és a meditációtól is, meg volt győződve arról, hogy az előírás értéktelen és minden bizalmát a meditációba helyezte. A meditáció az ő véleménye szerint nem elméleti spekuláció vagy misztikus elmélkedés - az valakinek a másokhoz való viszonyában, a belső beállítottságában és külső törekvéseiben nyilvánul meg. A meditáció következtében átalakulás következik be más vágyak és eszmények irányában, az emberi testvériség és méltóság szélesebb és gazdagabb felfogásának a hatására. Ez csökkenti a feszültséget, félelmet és sóvárgást. Sejtteti a felelősség új eszméjét, amelyben a mások iránti türelem nem közöny, hanem a javulás irányába való befolyásolás. Ennek révén bepillanthatunk a politikai és társadalmi viszonyok során alkalmazott új erkölcsi szabályokba. Ezek élesen szemben állnak az erkölcsi magabiztossággal amely másokat a saját értékei alapján ítél meg és a moralizáló csalással, amelyik azt prédikálja, amit nem gyakorol. A történelem nem ad fölvilágosítást arra nézve, hogy Asóka kormányzata miként valósította meg a programot, de a rendeletekben kifejtett alapvető eszmék és gyakorlatok új értelmet és fontosságot kapnak a mi életünk időszakában, amikor az egyének és a nemzetek problémái újra alapvetően erkölcsiek.