Nepáli szokások, viselkedés

Köszönés: külföldiektől elfogadott, hogy 'Hello'-t köszönnek, de a nepáli emberek jobban örülnek, ha nepáliul köszönünk nekik 'Namaste'-t (ejtsd: námásztéé), miközben tenyerünket összetesszük, mintha imádkoznánk. Ez mehet mindenkinek, kortól, nemtől függetlenül, minden napszakban. Elköszönéskor egyszerű 'bye' is elég.

'Köszönöm': dhanyabad (e:dányábád). Nepálban a 'köszönöm'-öt nem használják olyan gyakran, mint nálunk. Elég, ha csupán akkor mondjuk, ha valakinek valamiért nagyon hálásak vagyunk. Szimpla dologokért, pl. vásárláskor egyáltalán nem kell mondani, ez furcsán hangzik nekik. És viszont: ne vegyük zokon, ha valakinek adunk pl. ajándékot, és nem mond semmi köszönetfélét. Sőt még azt se furcsáljuk ilyenkor, ha a megajándékozott nem mutat különösebb örömet sem, ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy nem örül a kapott dolognak. Más szituációkban is megfigyelhetjük, hogy az érzelemkimutatás náluk nem olyan erőteljes, mint a mi kultúránkban.

Igen-bólintás: van egy nagyon furcsa szokásuk a nepáliaknak, ami engem sokszor zavarba ejtett, még akkor is, mikor már tudtam a jelentését. Sokan a beleegyezésüket nem előrefelé bólogatással fejezik ki, ahogy mi, hanem egy oldalra biccentéssel és enyhe vállrándítással. Ez bennem mindig olyan érzést keltett, hogy az illető egy bizonytalan inkább 'nem' választ ad. Pedig pont az ellentétje, minden bizonytalanság nélkül.

Puszi, csók, ölelkezés, kézfogás stb.: a férfi-nő közötti vonzalom kimutatása, még házaspárok esetében sem szokás Nepálban. Nyilvános helyen csókolózni, puszit adni, átölelni valakit, kézenfogva sétálni és hasonló dologok mind nagyon megbotránkoztatóak a nepáliak számára, mégha külföldiek teszik is. Nem szokás a pusziadás sem, kivéve kisgyereknek. Viszont elfogadott, ha két fiú, férfi kézenfogva sétálnak, ez nem jelenti azt, hogy homoszexuálisak.

Szenttehén: Nepálban zömében hindu emberek laknak, akik nem esznek marhahúst, és szent állatként tisztelik a teheneket. Fogadjuk el ezt a szokásukat, ne zavarjuk meg az utcán kószáló vagy békésen ücsörgő állatokat, ha utunkba kerülnek, várjuk meg, míg odébb állnak vagy kerüljük ki őket, s nem illik átlépni sem rajtuk. Vannak olyan főleg turisták által látogatott éttermek, ahol marhahúst is lehet enni. Ha nepáli emberek is vannak a társaságunkba, tiszteljük őket annyira, hogy ne akkor rendeljünk magunknak steak-et.

Közlekedés: baloldali közlekedés van Nepálban, igaz gyakran nem úgy tűnik, hanem káosznak. Sok helyen nincs külön járda a gyalogosoknak, és a szűk utcákon rengeteg jármű jár. Néha úgy tűnik kész életveszély pl. átmenni az út túloldalára, és az itthon bevált balranézek-jobbra nézek- megint balra szabály nem alkalmazható. Ilyenkor ajánlatos határozottan elindulni a célunk felé, nem szabad megtorpanni és megijedni, hogy elütnek, le fognak fékezni vagy meg is állnak, és szidni sem fognak minket. A dudát sokkal gyakrabban használják olyan értelemben, hogy 'vigyázat, itt jövök!', nem kell tőle megijedni.

Káromkodás, szitkozódás, hangos szóváltás: egyáltalán nem jellemző, sőt kifejezetten kerülendő.

Étkezéskor: a nepáliak nem nagyon használnak evőeszközöket (persze éttermekben van), hanem kézzel esznek, és csakis jobb kézzel, mivel a bal piszkosnak számít. (Evés előtt természetesen kézmosás kell.) Piszkosnak számít az az étel is, amit valaki akár véletlenül is szájával megérintett, pl. amibe már beleettünk, abból nem illik másokat is megkínálni, közösen használt eszközöket, pl. vizes kancsó, merőkanál, nem illik szájba venni stb. Nagyon illetlen dolog evés közben fingani. A böfögés rendben.

WC-használat: Nepálban (és sok más ázsiai országban) a vízöblítős WC nem igazán elterjedt. Szállodákban többnyire ilyen van, de máshol a pottyantós fajta. Külföldiek sokszor félreértik ennek a használatát, ezért itt adok némi instrukciót a kellemetlenségek elkerülése végett. A pottyantós wc-nél is van wc-kagylószerűség, aminek a két szélére kell állni/guggolni és minél jobban a lyuk felé célozni. Ha nem sikerül pont bele, nem gond, többek között ezért van mellettünk a kis vödör víz vagy kancsó, hogy azzal leöblítsük. Nepáliak, mivel nem használnak wc-papírt, ezzel a vízzel öblítik le a hátsófelüket is (balkézzel, ezért számít piszkosnak és nem esznek vele). Ha wc-papírt használunk, azt ne dobjuk bele a lyukba, mert könnyen eltömődhet, hanem általában van ott egy erre a célra rendszeresített vödör.

Tika: a piros pötty a hindu nők homlokán. Többnyire a make-up része, a férjezett nőknek a homlok tetején a hajválasztékban is van piros vonás. Egyes ünnepekkor férfiak és gyerekek is kapnak tikát a homlokukra, ami az áldás jele.

Éjszakai élet: Nepálban az emberek többsége este 9-10 óra tájban már alszik, reggel pedig korán kel. Éjszakai élet ezért nincs, mozi, disco, üzletek is korán zárnak, kivéve a turistanegyedekben, ahol az éttermek 11-ig nyitva vannak. Taxik vannak éjszaka is, de dupla áron.

: aki ajándékot kap, az nem nézi meg az ajándékozó szeme előtt. Általában ha adunk valakinek valamit, jobb kézzel nyújtjuk át, és ha kapunk valakitől valamit, két kézzel nyúlunk érte.